Legyen Lista 2014-re?

Úgy november közepén, vagy már a végén, nem emlékszem pontosan, szerintem idén nem is volt november, amilyen gyorsan elillant, szóval akkor elhatároztam, hogy csakazértis teljesítem a 2013-as Várólistacsökkentést. Össze is vadásztam gyorsan a polcokról a maradék köteteket, azóta is egy stócban várakoznak, és a következő olvasnivalót közülük választottam. Sorra beleolvastam az elejükbe, majd vártam, hogy valamelyik megszólítson. A történetárus nyert, mert sunyi módon beleolvasta magát a kedvembe. Aztán az első ötven oldal után úgy döntöttem, hogy csak azért, mert teljesíteni akarom a kihívást, nem fogok előre meghatározott könyveket olvasni, amihez nincs is annyira kedvem, és félő, hogy nem fog tetszeni. Mert az első ötven oldal egyáltalán nem tetszett. Eddig jutottam az első nap. Aztán aludtam, meg eltelt a következő munkanap, és amikor újra hazafelé tartottam, és olvastam, valahogy teljesen más érzéseim születtek. Vagy pont volt ott a történetben egy törés, vagy az éjszaka leple alatt átmosta Gaarder az agyamat... Mert aztán a végére egész tetszett, de mégis átrohantam az egészen, és talán nem is értettem meg igazán, mert úgy érzem a könyv szenzációs, csak én nem olvastam megfelelően, vagy nem a legjobb pillanatban találtunk egymásra. És ez azért, mert listacsökkentettem, és nem a kedvem után mentem, amikor a következő olvasnivalót választottam. Ezek után meggondoltam magam...

Nem voltam azért annyira sikertelen idén a Várólistacsökkentésben, mert mind a két listából 5-5 darabot olvastam, szóval az összesen 10 darab, és 12-t kellene teljesíteni (persze a 24 a cél), és az olvasottak között volt olyan természetesen, amit különben nem biztos, hogy a kezembe vettem volna, és mégis nagyon tetszett. Időm is lenne teljesíteni a kihívást, hiszen van a könyvkupacban vékonyka könyvecske is, de úgy döntöttem, hogy nem fogom erőltetni, ha nincs kedvem hozzá. Úgy júniusig egész jól haladtam az olvasással, de aztán a könyvtárból nagy kincseket tudtam kivenni, így inkább azokat olvastam, mint a sajátjaimmal haladtam. A listacsökkentéssel így jól lemaradtam. Lassan az összes könyvemet felhelyezhetném a Várólistacsökkentős kihívás polcára, mert alig vásároltam idén, és inkább könyvtárból kölcsönöztem. Ebből kifolyólag csak random tudnék megjelölni 24 olyan kötetet, amit illene elolvasnom. Mivel egyre kevesebb időm van olvasni, azt csakis kedvtelésből szeretném, és nem kényszerből. Nem panaszkodásképpen írom, mert tökéletesen meg vagyok elégedve azzal, hogy olyan könyveket olvasok, amikhez kedvem is van. :)

Lényeg a lényeg, hogy idén nem készítek Várólistacsökkentős listát, és ettől most felszabadultnak érzem magam. :)

Mindenki másnak sok sikert kívánok a 2014-es Várólistacsökkentéshez! :)

Nosztalgia meg puffogás

PuPilla tegnap rádöbbentett, hogy nincs már többet freeblog. Mármint, hogy a főoldala él, de a mázt lekaparva rájövünk, hogy nincs már mögötte semmi. Kisebb szívrohamot kaptam a tény felfedezése után, tekintve, hogy csak 2011 augusztusáig sikerült átmenekítenem onnan ide a bejegyzéseimet, ami könnyen azt jelenthette volna, hogy az azt megelőző három év szellemi termékei elvesztek. De hála a jó gugli emlékezőtehetségének, meg a molyénak, még vissza tudom keresni őket. Bele is vetettem magam a nagy munkába, és halljátok, hogy mennyi mindent nem csináltunk mi ezekben az időszakokban. Virágzott a blogtársadalom, jobbnál jobb bejegyzések születtek, amikre kommentek érkeztek. Felemeltük a hangunkat pl. az mellett, hogy adják ki újra A méhek titkos életét (kiadták végül?), vagy írtunk mindenféle témában hét héten át, hogy népszerűsítsük az olvasást. Rengeteg recenziós könyvet kaptam anno, szinte minden második beszámoló ilyen kötetekről szólt. Elkezdtünk Lobo ötletétől vezérelve Várólistát csökkenteni, ami most már 3. éve fut, tehát szinte hagyomány lett belőle. Mennyi jó könyvet olvastam! Emlékeztek még A könyvtolvajra, meg Libba Bray könyveire, Fekete Istvánra a forró kánikulában? Csupa jó élmények. Kár, hogy ilyen apropóból kell újra feleleveníteni őket. Eljutottam 2010. novemberéig, de továbbra is rengeteg kimenekítenivaló maradt még. A kimentett bejegyzések már most 79 oldalt tesznek ki. Ha így haladok, egész vaskos kis kötet jöhetne össze belőle. Ki kéne adatni. Nem csak az enyémet, hanem mindenki másét is. Biztosan a diplomám mellett őrizném. :)

Közben újra kedvem lett bejegyzéseket gyártani. Meglátom, mennyire lesz erőm hozzá. Amióta heti 1-2 előterjesztést kell írnom, teljesen elszállt az ihletem a könyvek vonalán, és este hazaérve már kedvem sincs nekiállni. A gépet is kb. kéthetente egyszer kapcsolom be, akkor is azért, hogy zenét töltsek a telefonomra. Jó lenne újra belelendülni, mert nagyon szerettem írni. A hétvége kiváló próbálkozás lesz hozzá, hiszen kandúrmentes lesz a ház. :) Murakamiról piszkozatban már kész is egy bejegyzés (tegnap este elkapott az ihlet).

Amúgy felháborító, hogy a freeblog csak úgy ukkmukkfukk felszívódott. Egy esélyt adhattak volna a tartalmak más blogra telepítésére. Csináltam blogexportot persze, amikor beütött náluk a krach, de abból a katyvaszból ember legyen a talpán, aki kihámozza a lényeget.

Jean Plaidy vs. Victoria Holt

Nem igazán boldogulok a Bellefleur-rel (gondolkodom, hogy abbahagyjam), és ha már úgyis itt a hosszú hétvége, és nem különösebben van mit csinálnom (már takarítottam, eltettem savanyúnak a zöld, be nem érett parikat, sütöttem fincsi csokis kiflit az uramnak), arra gondoltam olvasok egy kicsit angolul. Már eltelt négy év azóta, hogy Angliában vendégeskedtem, ahonnan beszereztem 8 darab könyvet. Szégyenszemre ebből talán hármat sikerült elolvasnom, pedig akkor nagyon is úgy terveztem, hogy rengeteget fogok olvasni angolul (haha). A választásom Jean Plaidy: Katharine, the Virgin Widow-ra esett. A Tudorok korábban is bejöttek angolul. Nagy meglepetésemre, az előszóban bukkantam egy roppant érdekes információra, amit eddig nem is tudtam. Jean Plaidy írta, aki nem más, mint Victoria Holt, vagy Philippa Carr. Én az ő könyveit eddig úgy kerültem, mint macska a forró kását. De ez most egészen jó, és most teljesen el vagyok bizonytalanodva, hogy ő akkor most jó, és érdemes vele foglalkozni? Vagy ez egy történelmi ponyva, vagy hogy is van ez?

Ti olvastatok már tőle? Mi a véleményetek? Érdemes tőle olvasni mást is? (Meg van még a The King's Secret Matter is...)

U.i.: Csak hogy dicsekedjek is, tök büszke vagyok magamra, hogy nem csorbult az angolul olvasási képességem az idő vas foga alatt. :D De ezt csak úgy mellesleg, magamnak jegyzem meg. :)

Egyszer fogok csinálni egy olyat, hogy...

a kedvenc könyveknek jelölt könyveket újra elolvasom (na persze ha nyugdíjas leszek). Rápillantottam a molyon a kedvenc könyvnek jelölt könyveimre, és végigmazsoláztam, hogy vajon melyik miért került fel az arra érdemesek listájára. Nagy részére azonnal rávágtam, mit imádtam benne, miért jelöltem kedvencként, de van közte pár olyan, amit a mai fejemmel nem nagyon értek. Például ott van Cecelia Aherntől a Where rainbows end. Az első olyan könyvek között szerepelt, amit angolul olvastam, de egyáltalán nem emlékszem, hogy mi fogott meg benne annyira. Talán az érzés, hogy Angliából hozam haza a könyvet, és mert sikerélményem volt az angolul olvasás miatt.

Aztán van olyan, hogy Gárdonyi Géza A világjáró amerikaija. Arra emlékszem, hogy egy nyáron a munka közben olvastam ki ezt az aprócska történetet. Szerintem azt díjaztam a kedvenceléssel, hogy Gárdonyinak egy nagyon vicces, és a konvencióktól teljesen különböző arcát ismertem meg.

Méhes Györgynek két könyve is felkerült erre a listára. Azóta sem próbálkoztam vele, pedig akkor az év felfedezettjének neveztem ki, és be is szereztem tőle még három könyvet. Kacérkodom vele természetesen, mert összességében jó érzésekkel emlékszem vissza Méhes stílusára, de ma már nem hiszem, hogy kedvenc lenne belőle.

Zilahy Lajos Halálos tavasza is hasonló apropóból kerülhetett fel. A két fogoly tőle örök kedvenc marad (még most is emlékszem, ahogy levett a lábamról már az első oldala a vonaton hazafelé), szerintem így az író érdemelte ki a csillagot.

Vaszary Gábor A szőkékkel mindig baj van könyvére egyszerűen nem is emlékszem. Foszlányok rémlenek belőle, de az érzésre, ami kiváltotta a kedvenc státuszt, nem emlékszem. Pedig akkor ő is abszolút új felfedezett volt. Olvastam tőle azóta több könyvet is, de már nem érint meg annyira, mint akkor megérinthetett.

Elie Wiesel Sonderberg-ügyén sokat kellett gondolkodnom, de aztán meglett, miért került fel. A témája miatt, annak is egy fordított aspektusa miatt: holokauszt egy német katona szemszögéből.

A végén Coelho Tizenegy percét emelem ki. Őt mintha manapság ciki lenne kedvencelni, de akkor, ott mondott nekem valamit a könyv, ami nagyon megérintett. De hogy mit, azt már nem tudom.

Most olvasom a Dobozvárost, és azon tanakodom, hogy kedvenc lesz-e belőle vagy sem. Az tuti, hogy 5 csillagos, de kiérdemli-e az évekre szóló kedvenc státuszt. Az utolsó 50 oldal merőben befolyásolni fogja a döntést persze, de akkor is... nem?

Ti hogy vagytok ezzel? Kedvenc könyveiteket mennyire homályosítják el az évek, és mennyi őrizte meg saját fényét a képzeletbeli dobogó legtetején?

Az úgy van,...

hogy amikor reggel fel kell ébrednem, akkor még nagyon álmos vagyok. A reggel arra a részére, hogy mi történik az ágyból kikászálódás, a macsi fejének megsimizése után addig a pillanatig, amíg a buszon bevackolom magam, hogy újra az álmok mezejére lépjek, nem nagyon szoktam emlékezni. A buszon, utólag azért elmormolok egy imát, hogy a kedves őz barátaim, vagy a kedvenc rókám nem tévedt a kocsi elé a hajnalpír derengő fényében. Szóval úgy szoktam, hogy a reggeli szundizást a buszon fejezem be - tudjátok, ez az az időszak, amikor vasárnap reggel felébredsz, de még nincs kedved kikelni az ágyból, és lustizol kicsit. Aztán az első városba érve felébresztem magam, mert amúgy is nagy lesz a zsivaj, és átváltok egy másfajta álomvilágra. A múlt héten például a Zöldmanzárdos házban pihentem a keleti manzárdszobában, és azt figyeltem, milyen méltóságteljesen adja meg magát a természet az ősznek (mint tavaly nálunk), vagy éppen egy hatalmas nárciszmezőn nyargaltam a virágok között, aztán meg Anne Shirleynek segítettem ebédet főzni, hogy vendégül láthassuk kedvenc írónőnket.

Most meg egy olyan fantáziavilágba csöppentem, hogy azóta is azon pislogok, hogy ezt mégis hogyan sikerül Lakatos Istvánnak kiviteleznie. Elképzelem, hogy csak ül, és eszébe jut az a név, hogy Kolompóc, vagy elgondolkodik azon, hogy milyen lenne, ha csak úgy fel lehetne emelne egy teljesen hétköznapi emelővel egy tavat, hogy bekukkanthassunk a medrébe. Szóval ilyen helyeken téblábolok én hajnalok hajnalán a buszon, és miután leszállok, azon csodálkozom, hogy miért érzem úgy, hogy Zalán és Székláb csak egy szereplője volt egy nagyon érdekes álmomnak?

Év vége

Mivel egész évben a legkisebb figyelmet a blogra tudtam fordítani, mindenképpen akartam egy fél órát lopni az év utolsó napjából, hogy végiggondoljam mi minden történt idén. Magánéleti oldalon nagyon mozgalmasnak mondható évet zártam. Volt itt új családtag érkezése, munkahely elvesztése, aztán kettő plusz egy találása, költözés, új élet magjainak elvetése. Az urammal beszélgettünk, és arra jutottunk, hogy ezt az évet a sors alakította, úgy terelget határozottan minket egy olyan cél felé, aminek a létét nem is feltételeztünk még fél évvel ezelőtt. Most pedig már azon kapjuk magunkat, hogy a legnagyobb gondunk az álmodozás és a tervezgetés. És ezt most szeretjük így ahogy van.

Azért szeretem vezetni, hogy miket olvastam idén, mert a sorrend mutatja az élet haladását is. Bármelyik könyvre ránézek a molyos polcomon, tudom, hogy mikor mi történt, és mi okból vettem kezembe éppen azt a könyvet. Fejes Endrét például azért, mert életemben először voltam a Nemzeti Színházban, és a Jó estét nyár, jó estét szerelmet néztük meg. Vagy voltak recenziós könyvek is, amik azért erősen befolyásolták az olvasmányaimat. Ezt már most tudom, hogy jövőre nem lesz ennyi. Megpróbálkoztam Lobo Vásólistacsökkentő játékával, amit csúnyán elbuktam. 12/7lett az arányom, és a Murr kandúrt nem sikerült elolvasnom, így ezt továbbra is hallgathatom majd az uramtól. Kipróbáltam a hangoskönyvet, ami vezetés közben annyira nem vált be. Mire nem jó ez az összegzés, eszembe jutott, hogy reggelente, a buszon nem tudok mit csinálni... talán megpróbálkozom egy újabb hangoskönyvvel jövőre.

Az idei év abszolút nyertesei voltak a következők:

- Fekete István mind a két kötetével. Rájöttem, hogy nála csodálatosabban természetet megszemélyesítő íróval nem találkoztam. Minden elismerésem.

- Sarah Addison Allan: A csodálatos Waverley-kert: idei lengyel kirándulásom alatt olvastam, és a maga egyszerűségével egy nagyszerű élményben részesített.

- Kerstin Gier: A Rubinvörös és a Zafírkék ifjúsági könyvek egy az egyben levettek a lábamról. Ifjúsági regényt ennyire még nem imádtam, és ahogy körbenézek másoknál is, egyöntetű a sikere.

- Baráth Katalin idén is brillírozott. Remélem nem hagyja abba, és hagyománnyá fog válni, hogy ha Könyvhét, akkor új Veron történet.

- Libba Bray trilógiáját végre valahára lezárhattuk ebben az évben. Nagyon vártam, hogy megtudhassam, mi lesz a vége, és ugyan megosztotta a véleményeket, azért emlékezetes sorozat lett.

- L. M. Montgomery: épp ideje volt nekem is felfedeznem az írónőt, és írás szempontjából csak azt tudom mondani, hogy zseniális.

- Murakami Haruki életének legjobb trilógiája is elérkezett hozzánk, ami szerintem is pályájának a csúcsa. Imádtam mind a két részt (I, II), és borzalmasan kíváncsi vagyok, hogyan fogja összecsomózni a szálakat Murakami.

Az idei év rejteget még magában potenciált a következő évre, ami meg kell, hogy mondjam, egy kis reménnyel tölti meg a szívem. Mindenhol csak a negatívat hallom, de én tudom, hogy 2012-ben is rengeteg jó dolog fog még rám várni könyvek szempontjából. És ha már ezek szolgáltatják nekem a lehetőséget, hogy elbújhatok pár órára a világ elől, már megérte várni rájuk.

2012-ben újra megpróbálkozom a Várólistacsökkentéssel (az normális, hogy miközben próbáltam összeállítani a listát, arra jutottam, hogy nincs egy könyvem sem, amit most azonnal el akarnék olvasni, és azonnal keresnem kell újabb potenciálokat??? :D). Szóval a Várólistacsökkentés. Nem kispályázom most már, mert csináltam alternatív listát is. 24 könyvből csak sikerül majd 12-t kiolvasnom, ugye? És figyeltem arra is, hogy ne legyenek túl vastagok, és legyenek olyan semlegesek, amik minden helyzetben olvashatók. Hát meglátjuk mi lesz belőle. :)

2011-ben kevesebbet tudtam olvasni, mint a megelőző években, de én már erre is büszke vagyok, hogy ennyi futotta az időmből. Nem sikerült az egy hét, egy könyv stratégiám, amivel már évek óta operálok, és az oldal darabszám is jelentősen elmaradt a tavalyitól. Idén 50 könyvet olvastam, 16.503 oldalon, tavaly 65 könyvet 21.352 oldalon. Összevetve, hogy mennyit kaptam az előző évben és idén a könyvektől, mindenképpen a idei év oldalára dől a mérleg. Idén több remek könyvvel találkoztam, mint tavaly.

Most pedig jöjjön az a számadat, amitől minden moly a falat kaparja. Ez pedig, az idén mennyi könyvet szereztem be kategória. Nekem 70-et sikerült ilyen, vagy olyan módon beszereznem, ami talán megegyezik a tavalyi adattal. Akkor még nem vezettem ilyen polcot, így nem tudom pontosan. Ennek az adatnak a másik oldalára a hány könyvet olvastam idén polcot tettem. Sokáig szinkronban növekedtek egymás mellett, de aztán sikerült beszerezni egy-két könyvet fillérekért, és ez rendesen megdobta a statisztikai adatot. Így idén 20 darab olvasatlan könyvvel nőtt a mini házikönyvtáram száma. Mivel jelenleg két helyen tartózkodnak a könyveim, ezt nem tudom megállapítani, hogy jó-e vagy sem. Jelen pillanatban még tudom hova tenni a szerzeményeket.:)

                                                 

Mert olyan jól néznek ki egymás mellett a könyvek, amiket olvas ez ember, muszáj volt bemásolnom a molyról. :) Ha már moly. Legnagyobb szívfájdalmam, hogy nem tudok aktívan részt venni a moly közösségi életében. Karácsonykor egy kicsit belepillantottam a frissekbe, és annyira jó volt látni a közösségi szellemet kibontakozni. Rengeteg ajándék, képeslap cserélt gazdát, és bár én csak kicsi részt kaptam belőle (ezúton is köszönöm Tessa!!! :), mégis jó volt látni, hogy jó itt, ahol ilyen jó emberek vannak.

Lezárva a gondolatot, jól esett kicsit összegeznem magamban az évet. Minden idetévedőnek kívánok nagy sikerekben gazdag új évet, amit fűszerezzetek meg jó sok könyvélménnyel.