2013. április 13., szombat

Muszáj annyit enni?

A kérdésre a válasz az, hogy alapvetően nem. De a mai világ élelmiszeriparának, a fokozott stresszhelyzetnek és egyéb beható tényezőknek köszönhetően muszáj. Leszokni róla kb annyira nehéz, mint leszokni a dohányzásról, az alkoholról, vagy a drogról. Most nézel nagy szemekkel, pedig tényleg ilyen komoly a dolog. A leszokás nagyon nehéz, hatalmas erő kell hozzá. Ha kész vagy, akkor sem örökre szól. A késztetés a muszájra folyton ott lesz, de megtanulhatod kezelni.

Ez a könyv inkább Amerikára vonatkozik, de nagyon sok elem megtalálható nálunk is. Mi még talán annyira rossz szintre nem jutottunk, de ez a könyv segíthet abban, hogy ne is jussunk. Elmagyarázza testünk kémiai és pszichés okait, hogy miért érzünk folytonos késztetést arra, hogy együnk, és olyan dolgokat együnk, ami nem egészséges. Voltak pillanatok, amikor szinte a hányinger kerülgetett egy-egy, általam is kedvelt étel összetevőinek felsorolása közben. Legyen annyi elég, hogy azóta csak abban az ételben bízom, amit otthon, ellenőrzött alapanyagokból készítek el (persze ritkán, ha olyan a szitu, nem fogok lemondani még így sem egy-két gyorséttermi kajáról, vagy pizzáról :) de legalább tudom, mivel mérgezem magam.)

Rengeteg problémám van az arcbőrömmel (ezt csak az értheti meg, akinek szintén van problémája vele), tini koromban is volt, majd elmúlt gyógyszerek miatt. Két évvel ezelőtt újra előjött. Még ma is borzadva nézek azokra a fényképekre, amik akkor készültek rólam. Egy évvel ezelőtt hála egy kozmetikusnak és kozmetikai szereinek, valamint egy nagyon mély, sokmindenre kiterjedő beszélgetésnek, ma már csak azzal küzdök, hogy a hegeket eltüntessem, és vele az elmúlt két év nyomát az életemből. Nekem ezért kell foglalkoznom a táplálkozással. Azért, hogy szinten tudjam tartani az arcom állapotát, nem eszem tejterméket, sajtokat, fehér lisztet (ezt néha nem is bírom megállni), finomított cukrot, és nem kellene csokoládét sem ennem (tudjátok, nekünk, nőknek van a hónapban egy olyan időszak, amikor muszáj, na akkor nekem is muszáj:). Ma már megtanultam, hogyan helyettesítsem a tejtermékeket a főzésnél, hogyan csináljak magamnak édességet, és megtanultam elfogadni, hogy azok az ételek, amiket fogyasztanom kell, nagyon jót tesznek velem. Ennek köszönhetően már nem hiányzik egy pohár tej, amit annyira szerettem, vagy egy gyümölcsjoghurt, vagy egy jó adag sajtos-tejfölös tészta (vagy tudom teljes kiőrlésű tésztából, natúr joghurttal és mozzarellával is készíteni). Tudok teljes kiőrlésű rozs- és tönkölylisztből pizzatésztát sütni (még az uramnak is ízlik), de még pogácsát is sütöttem már. A krumplit (keményítő) nem keverem a hússal, csak külön eszem. Minden hétvégén kétfélét főzök, az uramnak, és magamnak külön. Ő rendes sütit kap, én vagy egy kicsit módosítottat, vagy semmit. Ezzel megoldódott az arcom kérdése, másik oldalon pedig a másik nagy küzdelmemé, a kilóké is. Higgyétek el, baromi nehéz, de nekem nem volt más választásom. A választásomat pedig úgy tekintem, hogy az én szabad döntésem volt. Ez sokat segít a helyzet elfogadásában. Ugyanakkor a szervezetemben is érzem a jótékony hatását. Ennél több meg nem is kell.

Kessler könyvével végre összeállt bennem a fenntartható és egészséges táplálkozás receptje. Ahogy ő is mondja, minden ember más, minden embernek saját receptje van, amit önmagában kell megtalálnia. Én elmondhatom neked az enyémet, de az nem biztos, hogy nálad működne. Neked is kell egy kis idő, hogy megtapasztald a tested, és annak az ételre adott válaszait, és rájöjj, mi a jó neked, és mit tudsz elhagyni a rosszak közül. Ez a könyv sok helyen elrettent, de a végén segít elindulni egy úton, amit követve jó helyre is érhetsz.

David Kessler: Muszáj annyit enni? Park Könyvkiadó, 2013.

2013. április 2., kedd

Kaffka Margittal ismerkedve

Hová lett az a finom vágyódás a másik nem iránt, amikor egy sötét padon ülve a kesztyű végénél kikandikáló hófehér csukló forró izgalmat kelt a férfiban és csókra kényszeríti? Hova lett az a tartózkodó reakció a nők részéről, hogy a vágyakozó csókot pofonnal viszonozza? Ésszerűség kontra érzelmek irányítása. Anyagi vágyak küzdelme a romantika oltárán. Célok megvalósítása akár egy élet árán. A női nem erősségének kibontakozása. Örök lecke: csak saját magunk segítségével érhetünk el bármit is, feláldozva a nőiséget kénytelenek vagyunk/leszünk kemények, határozottak, irányítók lenni. Máshogy nem boldogulunk, nem lesz mit tenni. Vagy két lábra állunk, vagy örök kiszolgáltatottak leszünk, mondhatni rabszolgák a férfiak világában. Muszáj ebbe az irányba menni? Miért volt muszáj annak idején az ide vezető lépést megtenni? Meddig mehetünk még? Erős vagyok, képes bármire a másik nem segítsége nélkül is. Miért látom gyengének azt a nőt, aki segítséget kér egy pasitól egy olyan dologban, ami igenis férfi dolog. Miért érzem sértésnek, ha egy pasi felajánlja segítségét olyanért, ami amúgy elvárható lenne tőle, és miért mondom ilyenkor, hogy kösz, de meg tudom oldani? Mellette csodálkozom, ha nem látom a nőcit magamban? Valami itt nem stimmel, a világ rendje megváltozott. Mi lesz a vége?



Ezt adta nekem Kaffka Margit Színek és évek regénye. Nehéz olvasmány, nehéz nyelvezete miatt nehéz belerázódni. Ugyanakkor, ha megszokja az ember, fontos tanulságokat tud leszűrni belőle.

A Hangyabolyt rövid idő után feladtam. Lehet, hogy nem adtam neki elég esélyt, de ha adok is, nem tudtam volna vele most azonosulni. Majd egyszer máskor, máshol. Kaffka Margit viszont érdekes, nem szabad mellette elmenni ismeretlenül. A Hangyaboly Várólistacsökkentős lett volna, ha hagyja magát elolvasni, de nem hagyta.

Kaffka Margit: Színek és évek. Hangyaboly. Kossuth Kiadó, 2007.