2014. január 11., szombat

Hulló angyalok

Tovább ismerkedem Tracy Chevalier-vel. A kék szűz után a következő választásom a Hulló angyalok. Direkt nem a Leány gyöngy fülbevalóvalt olvasom, mert sokak szerint az a legjobb. Hát én tartogatom még egy kicsit, aztán majd jól elvárom tőle, hogy ezek a remekművek után még jobb legyen, és akkor csalódni fogok, csak ahogy szoktam... vagy talán ebben az esetben mégsem. Én bízom benne.

A Hulló angyalok története több szereplő szemszögéből látszik. Először meg is ijedtem tőle, hiszen Adamesteanu Az elveszett délelőttben elég negatív nyomot hagyott bennem a folyamatosan ugrabugráló szereplőkkel. Chavelier elég gyorsan kiverte a rossz emlékeket a fejemből, amihez az is hozzásegített, hogy fejezet szinten mindig tudni lehetett, hogy ki lesz a következő megszólaló. A másik regényben pedig a következő bekezdésről már nem lehetett egyértelműen eldönteni, hogy ki is beszél.

Két család, akiket először csak az egymással szomszédos sírhelyük köt össze, egy napon találkoznak a temetőben. A Coleman házaspár egymástól elhidegült, egy lány gyermekük van, Maude. Waterhouse-éknak két lányuk van. Maude Coleman és Lavinia Waterhouse az első találkozás alkalmával eldöntötték, hogy örök barátok lesznek a szülők legnagyobb bánatára. Ugyanis Kitty Coleman még a mai napig vonzó nő, Gertrude Waterhouse a két gyerek után már kicsit kigömbölyödött, ruhái nem olyan csinosak, mint Kittynek. Gertrude viszont arcra szebb, mint Kitty. Szóval a két hölgy egymásra kissé féltékeny, egymás társaságát nem igazán kívánják. A legnagyobb probléma, amikor Waterhouse-ék Coleman-ék szomszédjába költöznek, és a két kislány újra egymásra talál, és mély barátságot kötnek. A két család most már kénytelen kicsit szorosabbra kötni a kötelékeket, persze csak éppen annyira, amennyire azt a társadalmi elvárások követelik. 

A 20. század legelején járunk, ébredeznek a szüfrazsettek, a társadalmi különbségek éles válaszfalai leomlani látszanak. Ezt mutatja be Chevalier azzal is, ahogy a két jómódú kislány barátságot alakít ki a Highgate temető sírásójának fiával, aki folyton sáros, mert szeret a frissen kiásott sírokban feküdni. Az idős Coleman nagymama, ahogy nem hajlandó a konvenciókkal szakítani, amikor a cselédlány teherbe esik, követeli, hogy bocsássák el a háztól, hiszen ha maradna, szégyenfolt esne a család jó hírére. Az anyuka csak akkor akad ki még jobban, amikor menye beáll a szüfrazsettek mellé, és egy félresikerült szervezkedés után Kitty-t börtönbe csukják. 

Foglalkozik a könyv azzal, milyen különböző lehet egy anya-lánya kapcsolat, és miként élik meg ezt a különbséget a gyerekek. A gyerekek életét öt éves koruktól tizenhárom éves korukig követjük nyomon. A fülszöveg azt írja, hogy a szexualitás ébredésének a leírása is a könyv. Én úgy gondolom, ha már egy ilyen bekerül a fülszövegbe, az azt jelenti, a témának elég sok helye van a könyvben. Most már nyilvánvaló, hogy ez csak egy marketing fogás. Csak azt nem tudom soha megérteni, hogy minek írják a fülszöveget a könyvről, ha az sokszor nem fedi a valóságot. Ennyi erővel egy teljesen más történetről is írhatnának, nem tűnne fel senkinek, csak az lenne a lényeg, hogy eladja a könyvet. Kicsit hasonlít ez egy-egy vígjáték mozifilm trailerére, amikor két percben kiemelik az összes poént, majd azon kívül nincs is több vicces rész benne. Ez a könyv ennél a mondatnál szerintem sokkal több.

Nagyon tetszett a korrajz is. Változások előtt állt a világ ebben az időszakban. A nők erősek lettek, és élni akarnak erejükkel. Egyelőre úgy, hogy szavazni szeretnének, majd levetik a fűzőt, és a harisnyát. A legnagyobb változáson a történetben Kitty megy át, aki házassága elején várt valamire, maga sem tudja mire, amit aztán nem kapott meg. Az első adandó alkalommal, amikor valami mással találkozott, belevetette magát az életbe, és a nők jogaiért folytatott harc éllovasa lett. Pedig az elején ki sem néztem volna belőle. Mai szemmel olyan tipikus plázacica volt, de csak a felszínen. A mélyben azonban egy sokkal erősebb énje rejtőzködött, ami csak arra várt, hogy kitörhessen. 

Érdekes, hogy a pasi oldallal szinte nem is foglalkozott az írónő. Egyedül a sírásó fia, a kis Simon kapott mélyebb hangot, és ismerhettük meg. A férjek csak a felszínen mutatkoztak be, pedig egy-egy szituációban igazán kíváncsi lettem volna a véleményükre.

Továbbra is tetszik, amit az írónő a szavakkal művel. Látszik, hogy foglalkozik az adott kor történelmével, igyekszik korhűen visszaadni a valóságot. Nehéz kérdésekről ír, mégis könnyedén lovagolja azt meg, ezáltal nagyon könnyen emészthető lesz az olvasó számára. Ha a többi könyve is ilyen jó lesz, akkor kezd a kedvenc íróim palettájára felkúszni a hölgy. Már csak egy feladatom van, be kell szereznem a könyveit, mert kellenek a polcomra. :)

Tracy Chevalier: Hulló angyalok. Geopen Könyvkiadó, 2003.

2014. január 1., szerda

Év végi leltár

Nagy megkönnyebbüléssel vettem, hogy véget ért a 2013-as év. Ahogy sokaknak, nekem is dúskált pozitív és sajnos eddig még nem tapasztalt negatív élményekkel. Pedig egész jól indult, tele voltunk ötletekkel és tervekkel, aminek a kivitelezésében is jól haladtunk. Egészen addig az ominózus június végi napig. Itt meg kellett állnunk egy kicsit, és újra át kellett gondolnunk a továbbiakat. Elhalasztottuk a házépítést - most már írhatom, hogy - idén tavaszra. De valamilyen szinten jó is volt ez a "falnak ütközés", mert váltottunk életszemléletet, és életmódot. Megtanultuk, hogyan figyeljünk oda sokkal jobban a másikra, és ebből kifolyólag valami fantasztikus boldogságot tapasztaltunk meg. Ez segít nekünk a 2014-re kitűzött célok elérésében. Hiszen végre elindul a nagy házépítési projekt, ami elől most már végre elgördült minden akadály, és ha minden jól alakul, mert úgy alakul, akkor a karácsonyi bejegyzést már onnan készítem el nektek. :)

Elég mozgalmasnak ígérkezik ez az év, így az olvasás elképzelhető, hogy kicsit háttérbe fog szorulni, de bízom benne, hogy megtalálom idén is azt a pár percet, amikor nyugodtan leülhetek, és elmerülhetek egy jó kis történetben. Amíg napi szinten két órát utazom, úgy gondolom, ez nem lesz nehéz.

Nézzük a puszta számokat. 2013-ban 44 könyvet olvastam el, ami, és csak most nézem, és meglepődtem, 1 könyvvel több, mint 2012-ben. :)

Az év visszatérője Jane Austen és A klastrom titka volt. Nagyon tetszett a történet, nem a megszokott Austen, de úgy tűnik, nekem ez az Austen jön be. 

Kerstin Gier Időtlen szerelem trilógiája a végéhez ért, amit nagyon sajnálok. Az egyik legkedvencebb YA sorozatom volt. Pöfivonat drágától pedig megkaptam mind a három részt, amit nagyon köszönök. :)

Az év falhózvágós történetét Karinthy Ferenc hozta el nekem a Budapesti tavasszal. Annyira emlékszem még most is, hogy hol olvastam, mikor, és milyen hatással volt rám. Egyik legkedvesebb olvasási témám még mindig tud újat mutatni, és még mindig le tudok döbbenni a II. VH rémtettein.

A legfurcsább történet Thomas Wharton Szalamandrája volt, amit Amadea csábító posztja miatt olvastam el, valamint Baricco Selyem kötete.

Több könyvet is félbehagytam idén:
  • Ken Kesey: Száll a kakukk fészkére, én tényleg nem tudom, hogy mi ebben a jó...
  • Kaffka Margit: Hangyaboly, a témája miatt jónak ígérkezett, de az egész hangulata, írásmódja nem tetszett nekem. Pedig a Színek és évek nagyon odavágós volt, és a Hangyaboly nem tudta ugyanazt visszaadni, nem is bírtam vele.
  • Héléne Berr naplója, egyáltalán nem kötött le a kislány írása, nem voltunk egy hullámhosszon.
  • Ljudmija Ulickaja: Médea és gyermekei, sajnos őt sem tudtam hova tenni, nem az én világom.


Újra ismerkedtem Zafónnal, A mennyország fogságában annyira felejthetetlen élményt nyújtott, hogy újra kellett olvasnom az Angyali játszmát, amit ennek segítségével végre megértettem, és teljes mértékben befogadtam, és mondanom sem kell, másodszorra imádtam.

Volt Murakami Haruki is, méghozzá A kurblimadár krónikája. Hihetetlen, de még mindig le tud nyűgözni az ürge.

Több könyvet olvastam a testi-lelki egészség jegyében, aminek a sora idén is tovább fog folytatódni. Lassan-lassan beleásom magam a témába, mert egyre jobban érdekel. A leginkább meghökkentő a Belső utazás volt, amit szeretnék kipróbálni, és a Muszáj annyit enni?, mert ez pedig lerántja a leplet a színtiszta valóságról, ami olykor undorító.

A legek könyve 2013-ban Tracy Chevaliertől származott, méghozzá A kék szűz. Imádtam, hogy olyan titokzatos, és generációkon átívelő, és a hangulat, és minden. A következő áldozat tőle a Hulló angyalok.

Elkezdtem újra könyvtárba is járni, az összes olvasott közül 17 példányt onnan kölcsönöztem ki. Zafónt és Chevaliert nem szívesen vittem vissza, a többit nem akartam megtartani. :)

2013-ban összesen 18 könyvet szereztem (vettem, kaptam), és a felét már el is olvastam. Vagyis, és a legfontosabb következtetés nekem, hogy 18 könyvvel csökkent az olvasatlan könyveim száma. :)

Most pedig ugorjunk bele a 2014-es évbe. Holnap reggel átállítom a dátumbélyegzőt is, előveszem az idei macskás határidőnaplót, és megtanulom, hogy az évszám vége most már szögletes és nem kerek. Kedves 2014 várlak, de azért kérlek, légy kíméletes.

Nagyon boldog 2014-et kívánok mindenkinek. Változások éve lesz, vigyázzatok, de kívánom, hogy mindenkinek pozitív irányba mozduljon az élete. Amíg jön a változás, addig is érezzétek jól magatokat, és éljetek a mának, a MOST-nak, ahogy Tolle bácsi is tanítja. :)

B.Ú.É.K.!!!!!

U.i.: A 2013-ban kiolvasott könyvek egy kupacban:

Jane Austen: A klastrom titkaDr. Máté Gábor: A test lázadásaSpitzer Gyöngyi (Soma Mamagésa): Tiszta szexTutsek Anna: Cilike menyasszony leszKerstin Gier: SmaragdzöldTutsek Anna: Cilike mátkaságaTutsek Anna: Cilike férjhez megyKelley Armstrong: The Reckoning – A leszámolásAlessandro Baricco: SelyemKen Kesey: Száll a kakukk fészkéreKarinthy Ferenc: Budapesti tavaszThomas Wharton: SzalamandraKaffka Margit: Színek és évek / HangyabolyHelen Fielding: Bridget Jones naplójaGail Carson Levine: Elátkozott EllaJasper Fforde: A Jane Eyre esetDavid Kessler: Muszáj annyit enni?Tábori Kornél – Székely Vladimir: Az erkölcstelen BudapestCaleb Carr: A Halál angyalaÉmile Ajar: Előttem az életStephen King: BilincsbenJanet Evanovich: A szingli fejvadász 3.Bram Stoker: Drakula gróf válogatott rémtetteiHélène Berr: Hélène Berr naplója 1942–1944Móricz Zsigmond: Rózsa SándorLucy Maud Montgomery: Anne családja körébenFannie Flagg: Sült zöld paradicsomJanet Evanovich: Négy lövésJeffrey Archer: Majd az idő eldöntiLjudmila Ulickaja: Médea és gyermekeiDr. Barry Sears – Bill Lawren: A ZónaMurakami Haruki: A kurblimadár krónikája I-III.Patrick Rothfuss: A szél neveCarlos Ruiz Zafón: A mennyország fogságábanBadár Sándor – Horváth János: JappánCarlos Ruiz Zafón: Angyali játszmaVaszary Gábor: ŐWill Berthold: GyerekgyárBrandon Bays: Belső utazásTracy Chevalier: A kék szűzJostein Gaarder: A történetárusEckhart Tolle: A most hatalmaGabriela Adameşteanu: Az elveszett délelőttCharlaine Harris: Élőhalottak Dallasban