2012. október 23., kedd

A titkos kert

Egyik sikeres happolásom eredménye A titkos kert, aminek nagyon örültem, amikor az enyém lett. Igaz, hogy nem olyan borítóval van meg, mint A kis lord, az lett volna a legjobb, de ez a kis piros pöttyös is pont ugyanolyan volt beltartalomra, mint a másik. :)

Ez a könyv biztos a kedvenceim közé tartozott volna gyerekfejjel, mostanra viszont már nem azt adta, amit anno adhatott volna. Mégis van benne egy olyan mondandó, amit gyerekként nem értettem volna még meg, és ez az, hogy minden a mi döntésünk, és minden gyógyulás, minden cél elérése a mi fejünkben kezdődik. Ott dőlnek el az első lépések, és az utolsók is.

A titkos kert is erről szól. Mary árván marad Indiában, és nagybátyjához kerül Angliába, ahol egy hatalmas kastélyba zárják, és rengeteg szabályt be kell tartania. Nem csámboroghat a kastélyban, pedig annak száznál is több lezárt szobája van. Van egy titkos kert is, ahová tíz év óta senki be nem tette a lábát. Egy tízéves kislánynak mi ez, ha nem maga a kísértés, ami ráadásul éjszakánként sírás formájában is jelentkezik. Naná, hogy a mogorva, csúnyácska kislány önálló életre kel, és minden titkot ki akar deríteni. Ez egy gyerekregény, nem árulok el titkot azzal, hogy sikerül neki.

A titkos kert bejárásával annyi féle növénnyel találkoztam, amiket nem ismertem (ez nálam mondjuk könnyű, mert nárcisz, tulipán és orgona meg egyéb nagyon egyszerű növények teszik ki a tudásomat), hogy fognom kellett egy cetlit és egy tollat és mind feljegyeztem. Utána kigugliztam, és felírtam a ház füzetébe, hogy ilyen növényeket be kell majd szereznem nekem is a kertembe. Például tudtátok, hogy a sáfrány micsoda? Hát maga a krókusz. Én csak a fűszerként ismertem, virágnevén nem. És rengeteg hasonló növényke terem Mary-ék kertjében. Szívesen barangoltam volna én is benne.

Egy ilyen kertben bármelyik gyerek újra erőre kapott volna, úgy, ahogy Colin is. Colin elkényeztetett, mégis elhanyagolt gyermek, akinek azt mondták, hogy nem fog sokáig élni, és még púpos is lesz. Csak Mary az, aki ki tudja zökkenteni senyvedéséből, és együtt kacagnak, együtt erősödnek, és épülnek fel. Végül minden jóra fordul, és a komor kastély gyermekektől, és élettől lesz hangos.

Kíváncsi vagyok az írónő másik könyvére is, A kis lordra, bár annak nincs ekkora visszhangja, mint A titkos kertnek.

Frances Hodgson Burnett: A titkos kert. Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, 1985.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése