Úgy november közepén, vagy már a végén, nem emlékszem pontosan, szerintem idén nem is volt november, amilyen gyorsan elillant, szóval akkor elhatároztam, hogy csakazértis teljesítem a 2013-as Várólistacsökkentést. Össze is vadásztam gyorsan a polcokról a maradék köteteket, azóta is egy stócban várakoznak, és a következő olvasnivalót közülük választottam. Sorra beleolvastam az elejükbe, majd vártam, hogy valamelyik megszólítson. A történetárus nyert, mert sunyi módon beleolvasta magát a kedvembe. Aztán az első ötven oldal után úgy döntöttem, hogy csak azért, mert teljesíteni akarom a kihívást, nem fogok előre meghatározott könyveket olvasni, amihez nincs is annyira kedvem, és félő, hogy nem fog tetszeni. Mert az első ötven oldal egyáltalán nem tetszett. Eddig jutottam az első nap. Aztán aludtam, meg eltelt a következő munkanap, és amikor újra hazafelé tartottam, és olvastam, valahogy teljesen más érzéseim születtek. Vagy pont volt ott a történetben egy törés, vagy az éjszaka leple alatt átmosta Gaarder az agyamat... Mert aztán a végére egész tetszett, de mégis átrohantam az egészen, és talán nem is értettem meg igazán, mert úgy érzem a könyv szenzációs, csak én nem olvastam megfelelően, vagy nem a legjobb pillanatban találtunk egymásra. És ez azért, mert listacsökkentettem, és nem a kedvem után mentem, amikor a következő olvasnivalót választottam. Ezek után meggondoltam magam...
Nem voltam azért annyira sikertelen idén a Várólistacsökkentésben, mert mind a két listából 5-5 darabot olvastam, szóval az összesen 10 darab, és 12-t kellene teljesíteni (persze a 24 a cél), és az olvasottak között volt olyan természetesen, amit különben nem biztos, hogy a kezembe vettem volna, és mégis nagyon tetszett. Időm is lenne teljesíteni a kihívást, hiszen van a könyvkupacban vékonyka könyvecske is, de úgy döntöttem, hogy nem fogom erőltetni, ha nincs kedvem hozzá. Úgy júniusig egész jól haladtam az olvasással, de aztán a könyvtárból nagy kincseket tudtam kivenni, így inkább azokat olvastam, mint a sajátjaimmal haladtam. A listacsökkentéssel így jól lemaradtam. Lassan az összes könyvemet felhelyezhetném a Várólistacsökkentős kihívás polcára, mert alig vásároltam idén, és inkább könyvtárból kölcsönöztem. Ebből kifolyólag csak random tudnék megjelölni 24 olyan kötetet, amit illene elolvasnom. Mivel egyre kevesebb időm van olvasni, azt csakis kedvtelésből szeretném, és nem kényszerből. Nem panaszkodásképpen írom, mert tökéletesen meg vagyok elégedve azzal, hogy olyan könyveket olvasok, amikhez kedvem is van. :)
Lényeg a lényeg, hogy idén nem készítek Várólistacsökkentős listát, és ettől most felszabadultnak érzem magam. :)
Mindenki másnak sok sikert kívánok a 2014-es Várólistacsökkentéshez! :)
Én csináltam 2013-ra, de nem követtem, így megspórolom azt a 10 percet, amíg kitalálom, mit nem fogok olvasni a következő évben :D
VálaszTörlésJó ötlet, akár így is meg lehet fogalmazni, hogy miért nem csinálunk listát. :)
TörlésÉn sem teljesítettem a 2013-as kihívást és jelentkezni sem akarok. Mostanában amúgy sem volt nagyon kedvem olvasni, a visszatérő kedvemet nem akarom azzal elvenni, hogy muszájból olvassak. Ahogy te is megfogalmaztad, sokkal szabadabbnak érzem magam. :)
VálaszTörlésá, nincs is annál rosszabb, mint amikor nincs kedved olvasni, de mégis kesztetést érzel, mintha muszáj lenne. ha nagyon akarok majd valamilyen listából olvasni, akkor meg kreálok magamnak egyet év közben :)
VálaszTörlés