Zafón újratöltve

Nagyon féltem az első újraolvasós élményemtől. Az volt a sztereotípiám, hogy emlékezni fogok a könyvre, és ezért unalmas lesz. Ambivalens érzésekkel zártam a könyvet: egyrészt örültem annak, hogy nem volt unalmas, mert szinte nem emlékeztem semmire; másrészt nem örültem annak, hogy szinte nem rémlett semmi a könyvből. Az utolsó kb. ötven oldal terjengett a memóriámban a könyvről az olvasás előtt, és valóban, erre a részre emlékeztem a leginkább. Nem voltak ismerős mondatok, pedig ahogy olvastam, egy-két furcsa mondatnál el is gondolkoztam, hogy miért nem emlékszem erre a mondatszövésre, erre az idegen szóra, stb. Egyszerűen nem rémlettek. Szóval felbuzdulva a pozitív tapasztalaton elkezdtem számba venni azokat a történeteket, amik az újraolvasós polcomon várakoznak, pl. Kafka a tengerparton, Appassionata, Utazás a koponyám körül, Két fogoly. Vannak benne olyanok, amiket értelmezési kérdések miatt kellene elolvasnom, de vannak olyanok is, amiket olyan gyorsan befaltam, és annyira tetszettek, hogy nem élveztem ki teljesen. Na őket valóban megérné még egyszer elolvasni.

Visszatérve az Angyali játszmára. Az újraolvasás indoka A mennyország fogságában volt. Derültek ki ott olyan információk, amikről úgy gondoltam, segíthetnek David Martín történetének megértésében. Azt tudtam, hogy elsőre nem boldogultam vele, nem értettem, olyan össze-visszának éreztem. Igaz, hogy nem is jó időben olvastam, csak pörgettem az oldalakat az ujjaim alatt, de a betűk nem jutottak el a tudatomig. Pedig teljesen egyértelmű a történet, csak egy picit oda kell figyelni. Nyilván a harmadik kötetben kiderültek merőben hozzásegítettek az újraértelmezéshez, de mégis úgy éreztem, hogy anélkül is megérthető.

Most már lubickoltam Zafón Barcelonájában, élveztem a mondatszövést, élveztem a gyönyörű képeket, amiket megalkotott. Igyekeztem az emlékezetembe vésni egy-egy mozzanatot, hogy a tavaszi Barcelonai utazásomkor akár fel is kereshessek pár helyszínt. Hát nem lenne izgalmas? :) Azt vettem észre, hogy olvasok reggel a buszon, pedig akkor nem tudok, mert elalszom, olvasok vacsi közben, vagy olvasok hétvégén a reggelinél. Tudni akartam a folytatást, nem akaródzott megválni a történettől, Martíntól, Barcelonától. Most vége lett a történetnek, de mégsem bántam, mert megkaptam tőle azt, amire vártam. Lezárult több korábban nyitva maradt kérdés, és jött hozzá még több, hogy epekedve várjam a negyedik kötetet. Mikor jön? Jesszus, belegondolva az itt nyitva maradt kérdésekbe, A szél árnyékánál elfeledett nyitott kérdésekbe, és A mennyország fogságábanban felmerült kérdésekbe, a negyedik kötet vagy egy monumentális, olyan minden a helyre került történet lesz, vagy megint egy viszonylag független, és nem tudunk meg semmit történet. Én személy szerint az előbbire szavazok. Ti mit gondoltok?

U.i.: Ma voltam egy olyan házban, ahol volt egy olyan írógép, mint a borítón. El akartam hozni, kell nekem egy olyan.

Carlos Ruíz Zafón: Angyali játszma, Ulpius-Ház Könyvkiadó, 2008.