Szalamandra

A könyv Amadea jóvoltából vándorolt hozzám haza a könyvtárból (mire jó a könyvtár, most örülök, hogy nem vettem meg:). Innen indult az egész, aztán ő is úgy járt, ahogy én. Már nem lett olyan jó a vége.

De ezt az idézetet muszáj megosztanom, mert mintha csak az én olvasási szokásomat tükrözné:

"Az ember néha szeretne a könyv más részébe szökni. Abbahagyjuk az olvasást, és csak lapozunk, meg-megpillantjuk a történetet, ahogy az előreszalad, nem át a világ felett, hanem keresztül rajta, keresztül erdőkön és komplikációkon, szándékok és városok káoszain.

   Az utolsó pár laphoz érve egyre növekvő sebességgel nyomulunk át a könyvön, míg végül minden összemosódik a nyughatatlanságtól, majd hüvelykujjunk hirtelen támaszt veszt, s kivitorlázik a történetből, vissza önmagunkba. A könyv újra csak vászon és papír törékeny edénye. Ahová jutottunk: mindenhol és sehol."

Szóval volt benne az elején egy hangulat, ami egy értelmes történetet látszott kirajzolni. A történet lényege, hogy Flood-nak meg kell teremtenie a végtelen könyvet. Ott szúrja el az egészet, hogy összefekszik a bolond gróf, a feladat megteremtőjének a lányával. Onnantól kezdve zagyva az egész. Mintha Wharton leírta volna, ami éppen az eszébe jutott. Így jártuk be egy nem mindennapi hajón a fél világot, részt vettünk egy támadásban, üldözésben, majd közbeszólt egy misztikus szál (olyan "mi a fene bajod van most?" érzéssel, mert ha addig nem hozta a misztikus szálat, akkor a könyv felénél már minek?), aztán irány London, ami még majdnem tetszett is. Aztán vissza a hajóra, minden összekuszálva, se füle, se farka a történetnek, majd végül véget ér. 

Szerintem a Flood által összetákolt könyv kicsinyített mása ez a történet. Mert végülis az is úgy sikerült, hogy összefűzött hetet-havat, ami éppen az eszébe jutott. Aztán lett belőle valami. Vagy éppen semmi. Vagy nem értem a könyvet, és valami magasságok vannak benne, amihez én kicsi vagyok még, vagy tényleg ennyi a könyv. De az már egyszer biztos, hogy Márquez nem ilyen. Ha ilyen lenne, nem olvasnám. :)

Thomas Wharton: Szalamandra. Palatinus, 2003.