Hová lett az a finom vágyódás a másik nem iránt, amikor egy sötét padon ülve a kesztyű végénél kikandikáló hófehér csukló forró izgalmat kelt a férfiban és csókra kényszeríti? Hova lett az a tartózkodó reakció a nők részéről, hogy a vágyakozó csókot pofonnal viszonozza? Ésszerűség kontra érzelmek irányítása. Anyagi vágyak küzdelme a romantika oltárán. Célok megvalósítása akár egy élet árán. A női nem erősségének kibontakozása. Örök lecke: csak saját magunk segítségével érhetünk el bármit is, feláldozva a nőiséget kénytelenek vagyunk/leszünk kemények, határozottak, irányítók lenni. Máshogy nem boldogulunk, nem lesz mit tenni. Vagy két lábra állunk, vagy örök kiszolgáltatottak leszünk, mondhatni rabszolgák a férfiak világában. Muszáj ebbe az irányba menni? Miért volt muszáj annak idején az ide vezető lépést megtenni? Meddig mehetünk még? Erős vagyok, képes bármire a másik nem segítsége nélkül is. Miért látom gyengének azt a nőt, aki segítséget kér egy pasitól egy olyan dologban, ami igenis férfi dolog. Miért érzem sértésnek, ha egy pasi felajánlja segítségét olyanért, ami amúgy elvárható lenne tőle, és miért mondom ilyenkor, hogy kösz, de meg tudom oldani? Mellette csodálkozom, ha nem látom a nőcit magamban? Valami itt nem stimmel, a világ rendje megváltozott. Mi lesz a vége?
Ezt adta nekem Kaffka Margit Színek és évek regénye. Nehéz olvasmány, nehéz nyelvezete miatt nehéz belerázódni. Ugyanakkor, ha megszokja az ember, fontos tanulságokat tud leszűrni belőle.
A Hangyabolyt rövid idő után feladtam. Lehet, hogy nem adtam neki elég esélyt, de ha adok is, nem tudtam volna vele most azonosulni. Majd egyszer máskor, máshol. Kaffka Margit viszont érdekes, nem szabad mellette elmenni ismeretlenül. A Hangyaboly Várólistacsökkentős lett volna, ha hagyja magát elolvasni, de nem hagyta.
Kaffka Margit: Színek és évek. Hangyaboly. Kossuth Kiadó, 2007.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése