Majdnem napra pontosan két éve történt, hogy a Cilike első részét, amikor még rövid ruhában volt, elolvastam, és írtam róla egy piszkozatot. Az volt a terv, hogy sorban elolvasom a többit is, és majd egy bejegyzésben az összes részről hallhattok. Ez nem valósult meg, mert lejárt az olvasójegyem, és nem hosszabbítottam meg, a könyveket pedig csak tavaly ősszel sikerült beszereznem. Olvasni pedig nemrég kezdtem el. Nos, eljutottam addig, hogy Cilike végre férjhez ment - hát nem volt egyszerű, azt meg kell hagyni -, és egy pici szünetet muszáj lesz tartanom a folytatás előtt, így úgy döntöttem, összefoglalom röviden, tömören az első négy részt nektek. A legelsőről könnyű lesz, mert csak átmásolom a két évvel ezelőtti piszkozatból. :)
"Mdmselle lelte, én meg elcsábultam, és megkerestem a könyvtárban. Kerestem volna, ha kinn lettek volna a polcon. De aztán a raktárból előkerestettem a könyvtárossal, és most már kinn lesznek a polcon, csak nekem. Már ezért is ki kell venni a többit, meg amúgy is, mert Cilikével nagyon vicces dolgok történnek. Tudni kell, h nekem ezek az ifjúsági könyvek kimaradtak, én már rögtön Sissyvel, meg háborús beszámolókkal kezdtem. Most Cilikével kicsit bepótolom mindezt. :)
Cilike egy fekete szemű, szőke hajú kisleány, aki nagyleány akar lenni. Mindenáron. Ezért megtesz minden tőle telhetőt. Például leereszti a szoknyácskáját, és gombostűkkel fogja oda a derekához, mert egy nagylánynak már hosszú szoknyája van, ami aztán a nagy tánc és szórakozás közben félig le is esik róla. Van két öccse, akik folyton szekálják, és Miaúnak hívják. Sosem lesz belőle nagylány, vagy mégis? Viszlát a következő részben."
Nem túl sok információt írtam én össze akkor, úgy látom, de a lényeget talán sikerült megragadni. De lássuk a következő részt.
Cilike végre megszabadul rövid szoknyájától, így már a nagylányok között tartják számon, legalábbis külsőre. Mert Cilike még mindig az a szeles, ügyetlen kislány, aki eddig volt. A hosszú szoknyában Cilike tehet úgy, mint egy előkelő dáma, vagy mint egy igazi nagylány. Csak egy apró bukkanó van, hogy a végén vagy elejti azt a kávéscsészét, vagy fordítva csinál valamit, vagy elfelejti, hogy hova tette. Ebből aztán mind kiderül, hogy van még mit fejlődnie, hiszen egy igazi nagylány nem ilyen szeles, és mondjuk ki határozottan, béna. :) Főleg akkor tudna elsüllyedni a föld mélyére, amikor ezeket a bénázásokat egy ember előtt, az a bizonyos Laci előtt követi el. Na akkor aztán igazán szégyelli magát. Mert titkon szerelmes ő a Laciba, de a Laci folyton beszól neki és kineveti. Hát hogyan tudná így meghódítani őt, és hogyan lesz belőle így valaha menyasszony és egyszer jó feleség?! Ha ennyi balesete van, hogy fog egyáltalán bárki is ránézni?
Szerintem írhatok spoileresen, nem? Ha nem, akkor ugord át ezt a részt, és folytasd a következő epizóddal. Na szóval, ugye Cilike azt hiszi, hogy ennyi szerencsétlenség után a Laci nem igazán nézne rá, nem hogy még feleségül kérje. Pedig csödák csodájára, a Laci pont őt nézte ki magának, úgy ahogy van, olyan szelesen, olyan naivan, olyan bájosan. És a végén minden jóra fordul, és Cilike menyasszony lesz.
Eddig ez a rész tetszett a legjobban, mert még új volt minden történet, még vicces volt a sok naivitásból, figyelmetlenségből eredő baleset, és tényleg hangosan nevettem egy-egy eseten. Például, amikor a vásárcsarnokban lenyúlták a kosarát, vagy amikor beszorult a keze a postaládába. :) Volt egy nagyon érdekes korrajz is a könyvben, méghozzá a boltosok viselkedéséről. A mai világban az a furcsa, ha egy boltban az eladó kedves velünk, figyel ránk, és keresi a kegyeinket, még akkor is, ha csak el akar adni nekünk valamit. Cilike bevásárló útjain minden boltos, minden árus nagyon kedves volt, megtiszteltetésnek vette, hogy Cilike náluk vásárol, és folyton figyelmébe ajánlotta az üzletét. A másik dolog, hogy minden árus és boltos kiállt a boltjáért. Cilike elhagyta egyszer a vadiúj esernyőjét a csarnokban, és amikor visszament érdeklődni, minden árus kikelt magából, hogy már pedig az ő standjáról el nem tűnik semmi. Így volt akkor is, amikor a felöltőjét hagyta el egyszer egy nagyobb bevásárlótúra alatt. A boltosok azonnal kikérték maguknak, hogy az ő boltjukból nem tűnik el semmi, mindennek megvan a helye, rend és fegyelem van náluk, így egy kabátkának nem kelhet lába. Ez a személyesség és törődés annyira hiányzik a mai világból, és annyira látszik, hogy ez mennyire fontos az embereknek. Nap mint nap ügyfelekkel foglalkozva látom, hogy egy kis elismerés, dicséret nagyon jól tud esni nekik.
Na de térjünk vissza Cilike mátkaságához. Mert egy menyasszonynak rengeteg tennivalója van. Először is fel kell nőnie. Várni is kell még egy kicsit, mire megülhetik a lakodalmat, mert Cilikének nagyon sokat kell még tanulnia a nagylányságról, a háztartás vezetéséről, és amúgy az egész életről. A legtöbb baleset akkor éri, amikor többnek akar látszani, mint ami. Játszani akarja az érett felnőttet, meg akarja mutatni másoknak, hogy ő már menyasszony sorban van, ő már különb, mint a mások. Így esik, hogy vékony, tavaszi ruhácskában megy el tutajozni, ahol mások esőkabáttal és sportsapkával indultak útnak. Vagy amikor autózni ment, és a legújabb kalapját húzta fel hozzá, amit naná, hogy a léghuzat lerántott a fejéről, és teljesen tönkre ment. Nagyzolni akart, de nem gondolta végig, hogy milyen következményei lehetnek a dolgoknak. Az élet megmutatta neki. Egyébként néha komolyan elgondolkoztam, hogy a család hogyan bírta anyagilag ezt a pazarlást, amit Cilike elkövetett. Minden új ruháját, kalapját, cipőjét, kabátját tönkretett, elvesztett, összekoszolt. Pocsékba mentek ételek, például egy egész tálca süteményt evett meg, mert azt hitte, hogy egy egész napra bezárták a templomba, és éhes volt. A legviccesebbek azok voltak, amikor szépítgette magát, mert az úri dámák úgy csinálják. Így lett neki póthaja, amit ellopott egy virágzó cseresznyefa, vagy így lett hófehér arca, mint egy gésának. Pedig tudta ő, hogy a Laci olyan egyszerűen szereti, amilyen ő maga, és nem szereti a cicomát. Cilike naivitása miatt azonban könnyen belevihető egy-egy butaságba.
Még ez a rész is tűrhető volt, bár már elkezdtem gondolkodni, hogy valóban létezik-e ennyire szerencsétlen ember, és nem létezik, hogy már megint valami baleset éri. A lényeg az, hogy még nem érett meg a házasságra.
Cilike eddigi történetének ez a része volt a legunalmasabb. Már csak azért is, mert néha ismétlődtek az esetek. Sokszor tudtam, hogy miből milyen baleset fog lejátszódni. Itt már túlzásnak éreztem Cilike lealacsonyítását az írónő részéről. Felébredt bennem a feminista oldalam, na. Egy nő lehet buta, na de ennyire... Meg egyáltalán hogyan jön ez be a Lacinak, egy jólmenő ügyvédnek. Hogyan fog az oldalán majd megjelenni bármilyen társaságban? Szerintem ezt a Laci nem gondolta végig. A könyv amúgy a hozomány összeszedéséről szól, sok-sok Lacitől kapott levél körüli huzavonáról. Azt a részt már végképp nem hittem el, amikor a Laci megírta levélben, hogy hazajön, és a Cilike teljesen kikelt magából. Esett-kelt, még a gereblyére is rálépett, ami jól fejbe vágta, de nem is foglalkozott vele, csak ment és ment, hajthatatlanul a Teréz nénihez, hogy elújságolja, hogy hazajön a Laci. Mint egy Tom és Jerry részben. De ott tényleg vicces lenne. Itt már nem igazán tetszett. Hál' Istennek Laci már nem bírt tovább várni, és Cilike végre férjhez ment. Szerintem ez egy teljesen felesleges rész volt.
Itt jutottam el arra a szintre, hogy most egy picit elég volt a Cilike, és már vizekre evezek, hogy aztán folytatni tudjam a házasélet rejtette veszedelmekkel. Azt mondják, hogy azok már jobbak lesznek. Azért meg kell hagyni, baromi jó paródia ez az egész Cilike történet, és tényleg hatalmasakat lehet röhögni egy-egy sztorin. Könnyed kikapcsolódásnak csak ajánlani tudom mindenkinek. :)
Tutsek Anna: Cilike rövid ruhában, Cilike menyasszony lesz, Cilike mátkasága, Cilike féjhez megy. Garabonciás Könyvkiadó, 1989-1990.
