A test lázadása

Most szintén egy rendhagyó könyvről lesz szó A Titok után, méghozzá Dr. Máté Gábor A test lázadása című könyvéről. Korábban említettem már nektek, hogy kezdek foglalkozni a témával, mert van egy drága kolléganőm, aki teljesen beavatott. Még mielőtt bárki befolyásolhatónak tartana (amúgy az vagyok:), tudni kell, hogy korábban már minimális érdeklődést mutattam a téma iránt, csak nem tudatosan, nem nevén nevezve a dolgokat. Talán most értem meg rá, hogy elkezdjem. Legnagyobb meglepetésemre tetszett a dolog, és talán folytatni is fogom. A könyv témája alapból érdekel, hiszen én is átestem már azon, hogy a testem szólt, álljak le, túl sokat akarok, pedig ő már nem bírja. Én hallgattam rá, ő pedig hálás volt, és azóta kisebb-nagyobb kilengésekkel harmóniában élünk.:)

Máté Gábor könyve nem csak arról szól, miként hat ránk a stressz, amiről a legtöbben a munkahelyi stresszre asszociálnak. Pedig stressz érhet bennünket a családban, a párkapcsolatban, a múltunkban is. Különféle interjúk - de mondhatjuk anekdotáknak is - során pár páciense esetét mutatja be nekünk. Végigmegy nagyon sok betegségen, a sclerosis multiplextől kezdve egészen a rákig, és arra mutat rá, hogy bizonyos betegségek hátterében szinte ugyanazok a lelki okok mutathatóak fel. Belelátunk ezeknek az embereknek az életébe, hogy mi miatt alakulhatott ki náluk a betegség. Közben biológiai, kémiai folyamatokra is kitér, a testben végbemenő ok-okozati kérdésekre. Ezek a részek kevésbé voltak nekem megfoghatóak, mert persze sosem voltam jó sem biológiából, sem kémiából.  A betegségekről való olvasás után egy kis betekintőt kaphatunk, hogy milyen szerepe van a családnak a gyermek életében, hogy mik azok a "lerakódások", amik következtében kialakulhatnak betegségek, majd a végén egy kis iránymutatást kapunk, hogy mire kell figyelnünk.

A legelső félelmem a könyv tankönyv jellegű volta miatt volt (sajnos még élénken él bennem az egyetemi tankönyvek negatív érzésvilága), de ezt pillanatok alatt sikerült legyőznöm, mert nagyon olvasmányos lett, és mert rögtön az elején egy olyan életúttal találkoztam, ami rendkívül megdöbbentett. Az biztos, hogy a könyvet darabokban, kisebb falatokban szabad csak olvasni, mert egy-egy huzamosabb olvasás után azt vettem észre, hogy azt figyelem a környezetemben, hogy kinek milyen betegsége alakulhat ki, ha visszafolytja, nem éli át az érzelmeit. Kezdtem felnagyítani amúgy nagyon pici befolyásoló tényezőket, és néha rettegtem, hogy milyen betegség áldozata lehetek. Ez a része nekem nagyon tömör volt.

A könyv utolsó harmadában azonban nagyon érdekes témákról esett szó. Az egyik kedvencem a nemzedékeken átívelő magatartások, és előre jósolt életutak, betegségek. Hogy sokszor az örökletes betegség nem is öröklött, egyszerűen olyan érzelmi behatások érték az egyént, ami mondjuk a szüleit is, hogy feloldás híján ugyanarra a sorsra jutott. Lehet hibáztatni például a szülőt a gyerek magaviselete miatt, vagy mert olyanná vált, amilyen. Gondoljunk csak bele, hogy a szülőnek is voltak szülei, akiktől ugyanúgy "örökölhette" a viselkedést. Amíg valakinél be nem telik a pohár, és keresi meg a módját a spirálból való kilépésnek, addig nemzedékről nemzedékre hat egymásra cselekedetünk. Ez egy nagyon fontos dologra hívta fel a figyelmem, méghozzá arra, hogy meddig kell valakinek szenvednie ahhoz, hogy beteljen az a pohár, és feloldja a felmenői okozta lelki károkat? Ennek az embernek mindenféleképpen tanultnak kellene lennie, hiszen egy olyan dolgot kell elsajátítania, ami fizikailag nem megfogható, és nem igazolható. Meg kell tanulnia hinni abban, ami segítheti túllépni a múlt sérelmein. A távol-keleti kultúrákban kisgyerek kortól kezdve oktatják ezt, ami által beivódott a mindennapjaikba, és sokkal könnyebben kezelik az élet nehézségeit. Addig nálunk alig-alig pár ember jut el arra szintre, hogy egyáltalán eszébe jusson, változtathat az életén.

Ennél a pontnál jön be az orvostudomány, pszichológia, természettudomány hármas téma is. Én úgy gondolom, hogy az orvos valóban segítsen a tünetek enyhítésén, de jusson el legalább arra a szintre, hogy megemlíti a betegnek, hogy gondolkodjon el, mi okozhatta a betegségét. Itt nem csak arra gondolok, hogy nem táplálkozott egészségesen, nem sportolt, stb, hanem arra, hogy mi történt az életében, ami miatt a szervezete szólhat, hogy valami nem stimmel. Aztán persze a laikusok úgyis elhessegetik a témát, de sokaknak számítana maga a törődés is.

Arra is rájöttem, hogy nagyon fontos az egyensúly megtalálása, és fenntartása. Ahogy olvashattam, a túlzott optimizmus is árthat, ugyanakkor a pesszimizmus is. Pozitívnak kell lenni, ugyanakkor tudni kell szembenézni a rossz dolgokkal is, át kell élni a negatívumokat, különben bennünk ragad, és felemészt. Ez képviseli leginkább az én szemléletemet is, hogy nincs fekete vagy fehér, de a szürkének rengeteg árnyalata van, és mindenkinek meg kell találni a maga szürkéjét.

Igaz, hogy sokáig tartott apró falatokban megemészteni a könyvet, de rengeteg dolog előjött belőlem a segítségével, nagyon sok dologra döbbentem rá, és elindított egy úton, ami segítségével sok problémát orvosolni lehet. Persze voltak benne számomra kevésbé érdekes részek is, de tudom, hogy mindenki megtalálná benne a számára érdekes részt.

Dr. Máté Gábor: A test lázadása. Libri Könyvkiadó, 2011.