A klastrom titka

Jane Austen annyira klasszikus, meg annyira szerettem a Büszkeség és Balítéletet, és annyira csalódást okozott más könyveivel, hogy nem adtam fel, és tovább kerestem egy B&B-hez hasonló élményt kiváltó regényét. És hölgyeim és uraim, bejelenthetem, hogy megtaláltam. Ez nem más, mint A klastrom titka. Tudom, tudom, hogy sokan úgy vélik, ez nem üti meg a mércét az írónőtől, de nekem akkor is annyira jól esett, és én annyit nevettem rajta, hogy rögtön szimpatizálni kezdtem vele. Mivel nem írtam azonmód, frissen-melegében a könyvről, ezért feltételezhetően elég bugyuta bejegyzés lesz olvasható a továbbiakban, ami miatt szíves elnézéseteket és megértéseteket kérem. :)

Igazából a cél semmit nem változott az elmúlt 200 év alatt: pasit/férjet kell találni. Be kell vezettetni magunkat a társaságba/el kell mennünk tesónkkal, unokatesónkkal szórakozni. Majd miután az első pasi, aki szóba mer elegyedni velünk, esetleg el is hív táncolni, és még tetszik is, azonnal elnyeri szívünket, és már csak róla tudunk ábrándozni, őt keressük egy következő alkalommal a tömegben, és gyomrunk összeugrik, ha netalántán újra szóba elegyedik velünk. Aztán, ha szerencsénk van, összeismerkedünk a húgával, aki egyik legjobb barátosnénk lesz, és lépten-nyomon találkozhatunk a hőn áhított pasi/férjjelöltünkkel.

Ennyire egyszerű. Az már mindegy, hogy mi a miliő, hogy milyen eszközökkel jutunk el a célig, a cél egy és ugyanaz minden korszakban. Namármost A klastrom titkában ez a pasivadászat annyira elmésen és szatirikusan volt leírva, hogy nem győztem magamban somolyogni. Jane Austen szegény főhősnőnket, Cathrine-t olyan naivnak ábrázolta, annyira esetlennek és tudatlannak, mint egy igazi regény főhősnőjét. Mert ugyebár Cathrine is folyton arról ábrándozott, hogyan viselkedne egy adott szituációban egy igazi hősnő. De nem ám akármilyen regény hősnője, hanem egy horror-történet hősnője. Ez aztán elég furcsa szituációkba keverte hősünket, amiből szintén kirítt naivsága. Teszem azt például, amikor ott volt az a régi láda a szobájában, és csak nem nyugodott, hogy a gyomrába ne kukkantson. Aztán persze megrótta saját magát, hogy milyen egy butácska volt. Az meg a másik, és éppen erről jutott eszembe, mert pont ezt meséltem az uramnak, hogy manapság, ha beégünk, akkor egy jót nevetünk másokkal a bénázásunkon, és mintha mi sem történt volna, éljük tovább az életünket. Erre Cathrine mit csinált? Amikor rájött, hogy mekkora hülyeség volt a ládába beleképzelni mindenféle régi titkot, annyira elpirult, hogy még saját maga előtt is szégyellte. Alig bírta lecsillapítani arcszínét a vacsora előtt. Aztán, amikor eszébe jutott az "eset", újra és újra fülig vörösödött. Még jó, hogy manapság nem kell ilyenek miatt nyakig pirulnunk.

A másik dolog meg ez a jóképű Mr. Tilney volt. Olyanokat beszólt szegény Cathrine-nek, aki hiszékeny kis csitri létére ebből semmit nem vett észre, hogy öröm volt olvasni. Már vártam, mikor fognak újra találkozni, hogy egy újabb "egymás mellett elbeszélő" párbeszédet olvashassak. SPOILER Amúgy nem tudom, mit is látott benne Mr. Tilney, egy okos, képzett, jó parti egy olyan lányban, aki buta, mint a föld, naiv, ártatlan, mint egy ma született bárány. Mindenbe beleüti az orrát, megvádolja az apját gyilkossággal. Jobban belegondolva, a hasonló kapcsolatok ma is vonzzák egymást, szerintem ismerek is egy ilyet. :) SPOILER VÉGE

Nekem nagy felüdülés volt a könyv. A B&B-ből megismert rejtett irónia, és a kor szatírája újra életnagyságban jelen volt. A történet maga nagyon helyes volt, üresfejűsége ellenére nagyon bírtam Cathrine-t, és Mr. Tilney sem volt semmi. 

Egyébként valóban léteznek a könyvek, amiket Cathrine olvasott? Olyan szívesen belelapoznék egybe. Tök viccesek lehetnek azok is a mai szemléletünkkel. :)

Jane Austen: A klastrom titka. Ulpius-Ház Könyvkiadó, 2010.