Ezt a könyvet maga a kiadó felelőse ajánlotta figyelmembe, bár meg kell, hogy mondjam, már korábban is szemezgettem vele. Éltem a könyv elolvasásának a lehetőségével, és egyáltalán nem bántam meg. Éppen azon gondolkodtam, hogy elkezdek kacsintgatni a fantasy világa felé, és egyáltalán nem tudtam, merre forduljak, mivel lehetne az egésznek nekiállni. Azt tudtam, hogy valami light-os, kicsit mesebeli történettel szeretnék kezdeni. Már éppen, hogy csak feladtam volna a keresgélést, amikor váratlanul elém toppant ez a történet.
B.B. Vayk álnév mögé egy magyar hölgy bújt, aki A fekete láng urának történetét tárja elénk, abból is az első a Vízgömb megmentéséért játszódik. A történet főszereplője Robert, aki egyszerű kertészember fiaként tengeti életét egy faluban. Mondhatni ő a "falu királya", mert minden verekedésben szeret benne lenni, és minden falubeli és szomszédos falubeli fiatal lány szívét összetöri. Éppen a király küldöttei jöttek volna látogatóba hozzájuk, hogy apja gyönyörű rózsáit megtekintsék, amikor is egy szörnyű természeti lény, maga Tűz jelent meg, és pusztította el azokat, és ölte meg George-ot is, Robert apját. Valóban, itt a természeti erők bármikor felbukkanhatnak, és vagy pusztíthatnak, mint Tűz, vagy felfrissíthetnek, mint Zápor, vagy Szellő. A természeti erők között egyensúlynak kellene fennállnia, de Tűz a maga gonoszságával világuralomra akar törni. Kezdetnek ellopja minden víz forrását, a Vízgömböt, ezzel szörnyű szárazságot hozva az emberekre. Robert pedig nem kisebb feladatot kap, mint visszaszerezni a gömböt a gonosz mancsai közül. Mindezek mellett Tűz oldalán él egy lény, Marian, aki a legveszedelmesebb tűzfajzatok egyike, és aki kegyvesztett lett uránál. Hogy megbocsátást nyerjen, Tűz feladatot tűz ki neki, méghozzá, hogy megölje Robertet. A lány könnyen megtalálja a fiút, de egy szerencsétlenség folytán rögtön nem sikerül kiontani életét, és maga sem tudja miért, a fiú társául szegődik. Együtt indulnak a gömb megmentésére.
Kicsit hosszúra nyúlt a bevezető, de a történet megértése szempontjából minden mozzanat fontos. Több világ van az emberekén kívül. A Tűz, a Víz, a Szél, a Nap és az Éjszaka birodalma. Mindegyik megél a maga világában, végzi a dolgát, hogy az emberek élni tudjanak. Utunk során minden birodalomba betekintést nyerünk. Mindegyik különös részletességgel került felépítésre, minden apró mozzanat bemutatásra kerül, amitől úgy éreztem, szinte én is ott vagyok hőseinkkel. Ez az aprólékosság azonban néha már visszaütött, mert annyira elvesztem a kidolgozottságban, hogy figyelmemet vesztettem, és akár egy oldalt is végigolvastam úgy, hogy közben nem tudtam, miről olvasok, de a történet szempontjából nem feltétlenül volt releváns. Olyan esetekben érdemes volt odafigyelni, amikor az írónő gyönyörű szavakat talált ki. Víz országában például felszolgáltak olyan étkeket, mint harmat sufflé, dagályrétes, vagy a kedvencem, a zúzmarakompót. Tehát a világ felépítésével, a kidolgozottsággal senkinek nem lehet baja.
A szereplők: Robert Ground, a kertész fia maga sem érti, miért pont ő a kiválasztott, hiszen semmi természetfeletti erőt nem érez magában, ami a feladat elvégzésében segítene neki, csak azt tudja, hogy a Felhőkirálynő szerint képes rá. Önbizalma hatalmas, így nem okoz gondot elhinnie, hogy valóban képes rá. Főleg akkor érzi jól magát, ha ezt egy gyönyörű lány, Marian társaságában teheti meg. Mivel nem tudja, hogy a lány kicsoda, folyton meg akarja védeni, folyton fel akarja mutatni előtte erényeit. A lány ezt persze egyáltalán nem jutalmazza, hiszen neki egy feladata van, megölni a fiút. Ő is keresi a megfelelő alkalmat, de ha már a fiú oldalán bejárhat olyan birodalmakat, ahol még tűzfajzat nem járt, ezt az alkalmat mindig halogatja. A történet szempontjából persze kihagyhatatlan egy viccesebb figura. A legjobb, ha az szőrös, és cuki, gondolom én. Gider persze szőrös, de kevésbé cuki, mint inkább csapzott, büdös, és undok. De folyton éhes, és nem hagyja magát lekoptatni, így a párocska mellé szegődik. Néha hasznos is, mert ha kell, még védelmet is nyújt.
Ezekkel a körülményekkel vándorolunk a kis csapattal előre, a cél teljesítése felé. Előfordult, hogy annyira elvesztem a részletekben, hogy figyelmem elkalandozott, de alapvetően izgalmas volt. A nyelvezete kicsit hasonlított egy ifjúsági irodaloméra, bár nem tudom, annak tervezték-e. Mindenesetre a fiatalabbak is bátran olvashatják. Tetszett a természeti erők emberi tulajdonságokkal való felruházása, a világok egyediségének kialakítása. A szereplők szépen fejlődtek egy irányba, amit persze sejteni lehetett, hogy merre. Az írónő eldugott még egy titkos szálat is, aminek kibontása gondolom a következő kötetek feladata lesz, és én már mintha sejteném is, hogy ki lehet ez a titkos szál. Voltak jó és kevésbé jó élményeim is a könyvvel kapcsolatban, de az biztos, hogy miután kiolvastam, másnap kerestem a könyvet, mert még szívesen olvastam volna a különleges világról. Erre azonban a kötet második részének megjelenéséig várnom kell.
B.B. Vayk: A fekete láng ura I. A Vízgömb. BV Service Kft, 2012.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése