A kérdésre a válasz az, hogy alapvetően nem. De a mai világ élelmiszeriparának, a fokozott stresszhelyzetnek és egyéb beható tényezőknek köszönhetően muszáj. Leszokni róla kb annyira nehéz, mint leszokni a dohányzásról, az alkoholról, vagy a drogról. Most nézel nagy szemekkel, pedig tényleg ilyen komoly a dolog. A leszokás nagyon nehéz, hatalmas erő kell hozzá. Ha kész vagy, akkor sem örökre szól. A késztetés a muszájra folyton ott lesz, de megtanulhatod kezelni.
Ez a könyv inkább Amerikára vonatkozik, de nagyon sok elem megtalálható nálunk is. Mi még talán annyira rossz szintre nem jutottunk, de ez a könyv segíthet abban, hogy ne is jussunk. Elmagyarázza testünk kémiai és pszichés okait, hogy miért érzünk folytonos késztetést arra, hogy együnk, és olyan dolgokat együnk, ami nem egészséges. Voltak pillanatok, amikor szinte a hányinger kerülgetett egy-egy, általam is kedvelt étel összetevőinek felsorolása közben. Legyen annyi elég, hogy azóta csak abban az ételben bízom, amit otthon, ellenőrzött alapanyagokból készítek el (persze ritkán, ha olyan a szitu, nem fogok lemondani még így sem egy-két gyorséttermi kajáról, vagy pizzáról :) de legalább tudom, mivel mérgezem magam.)
Rengeteg problémám van az arcbőrömmel (ezt csak az értheti meg, akinek szintén van problémája vele), tini koromban is volt, majd elmúlt gyógyszerek miatt. Két évvel ezelőtt újra előjött. Még ma is borzadva nézek azokra a fényképekre, amik akkor készültek rólam. Egy évvel ezelőtt hála egy kozmetikusnak és kozmetikai szereinek, valamint egy nagyon mély, sokmindenre kiterjedő beszélgetésnek, ma már csak azzal küzdök, hogy a hegeket eltüntessem, és vele az elmúlt két év nyomát az életemből. Nekem ezért kell foglalkoznom a táplálkozással. Azért, hogy szinten tudjam tartani az arcom állapotát, nem eszem tejterméket, sajtokat, fehér lisztet (ezt néha nem is bírom megállni), finomított cukrot, és nem kellene csokoládét sem ennem (tudjátok, nekünk, nőknek van a hónapban egy olyan időszak, amikor muszáj, na akkor nekem is muszáj:). Ma már megtanultam, hogyan helyettesítsem a tejtermékeket a főzésnél, hogyan csináljak magamnak édességet, és megtanultam elfogadni, hogy azok az ételek, amiket fogyasztanom kell, nagyon jót tesznek velem. Ennek köszönhetően már nem hiányzik egy pohár tej, amit annyira szerettem, vagy egy gyümölcsjoghurt, vagy egy jó adag sajtos-tejfölös tészta (vagy tudom teljes kiőrlésű tésztából, natúr joghurttal és mozzarellával is készíteni). Tudok teljes kiőrlésű rozs- és tönkölylisztből pizzatésztát sütni (még az uramnak is ízlik), de még pogácsát is sütöttem már. A krumplit (keményítő) nem keverem a hússal, csak külön eszem. Minden hétvégén kétfélét főzök, az uramnak, és magamnak külön. Ő rendes sütit kap, én vagy egy kicsit módosítottat, vagy semmit. Ezzel megoldódott az arcom kérdése, másik oldalon pedig a másik nagy küzdelmemé, a kilóké is. Higgyétek el, baromi nehéz, de nekem nem volt más választásom. A választásomat pedig úgy tekintem, hogy az én szabad döntésem volt. Ez sokat segít a helyzet elfogadásában. Ugyanakkor a szervezetemben is érzem a jótékony hatását. Ennél több meg nem is kell.
Kessler könyvével végre összeállt bennem a fenntartható és egészséges táplálkozás receptje. Ahogy ő is mondja, minden ember más, minden embernek saját receptje van, amit önmagában kell megtalálnia. Én elmondhatom neked az enyémet, de az nem biztos, hogy nálad működne. Neked is kell egy kis idő, hogy megtapasztald a tested, és annak az ételre adott válaszait, és rájöjj, mi a jó neked, és mit tudsz elhagyni a rosszak közül. Ez a könyv sok helyen elrettent, de a végén segít elindulni egy úton, amit követve jó helyre is érhetsz.
David Kessler: Muszáj annyit enni? Park Könyvkiadó, 2013.
Ez a könyv inkább Amerikára vonatkozik, de nagyon sok elem megtalálható nálunk is. Mi még talán annyira rossz szintre nem jutottunk, de ez a könyv segíthet abban, hogy ne is jussunk. Elmagyarázza testünk kémiai és pszichés okait, hogy miért érzünk folytonos késztetést arra, hogy együnk, és olyan dolgokat együnk, ami nem egészséges. Voltak pillanatok, amikor szinte a hányinger kerülgetett egy-egy, általam is kedvelt étel összetevőinek felsorolása közben. Legyen annyi elég, hogy azóta csak abban az ételben bízom, amit otthon, ellenőrzött alapanyagokból készítek el (persze ritkán, ha olyan a szitu, nem fogok lemondani még így sem egy-két gyorséttermi kajáról, vagy pizzáról :) de legalább tudom, mivel mérgezem magam.)
Rengeteg problémám van az arcbőrömmel (ezt csak az értheti meg, akinek szintén van problémája vele), tini koromban is volt, majd elmúlt gyógyszerek miatt. Két évvel ezelőtt újra előjött. Még ma is borzadva nézek azokra a fényképekre, amik akkor készültek rólam. Egy évvel ezelőtt hála egy kozmetikusnak és kozmetikai szereinek, valamint egy nagyon mély, sokmindenre kiterjedő beszélgetésnek, ma már csak azzal küzdök, hogy a hegeket eltüntessem, és vele az elmúlt két év nyomát az életemből. Nekem ezért kell foglalkoznom a táplálkozással. Azért, hogy szinten tudjam tartani az arcom állapotát, nem eszem tejterméket, sajtokat, fehér lisztet (ezt néha nem is bírom megállni), finomított cukrot, és nem kellene csokoládét sem ennem (tudjátok, nekünk, nőknek van a hónapban egy olyan időszak, amikor muszáj, na akkor nekem is muszáj:). Ma már megtanultam, hogyan helyettesítsem a tejtermékeket a főzésnél, hogyan csináljak magamnak édességet, és megtanultam elfogadni, hogy azok az ételek, amiket fogyasztanom kell, nagyon jót tesznek velem. Ennek köszönhetően már nem hiányzik egy pohár tej, amit annyira szerettem, vagy egy gyümölcsjoghurt, vagy egy jó adag sajtos-tejfölös tészta (vagy tudom teljes kiőrlésű tésztából, natúr joghurttal és mozzarellával is készíteni). Tudok teljes kiőrlésű rozs- és tönkölylisztből pizzatésztát sütni (még az uramnak is ízlik), de még pogácsát is sütöttem már. A krumplit (keményítő) nem keverem a hússal, csak külön eszem. Minden hétvégén kétfélét főzök, az uramnak, és magamnak külön. Ő rendes sütit kap, én vagy egy kicsit módosítottat, vagy semmit. Ezzel megoldódott az arcom kérdése, másik oldalon pedig a másik nagy küzdelmemé, a kilóké is. Higgyétek el, baromi nehéz, de nekem nem volt más választásom. A választásomat pedig úgy tekintem, hogy az én szabad döntésem volt. Ez sokat segít a helyzet elfogadásában. Ugyanakkor a szervezetemben is érzem a jótékony hatását. Ennél több meg nem is kell.
Kessler könyvével végre összeállt bennem a fenntartható és egészséges táplálkozás receptje. Ahogy ő is mondja, minden ember más, minden embernek saját receptje van, amit önmagában kell megtalálnia. Én elmondhatom neked az enyémet, de az nem biztos, hogy nálad működne. Neked is kell egy kis idő, hogy megtapasztald a tested, és annak az ételre adott válaszait, és rájöjj, mi a jó neked, és mit tudsz elhagyni a rosszak közül. Ez a könyv sok helyen elrettent, de a végén segít elindulni egy úton, amit követve jó helyre is érhetsz.
David Kessler: Muszáj annyit enni? Park Könyvkiadó, 2013.