A Napkirály árnyékában

XIV. Lajos király udvarában semmi sem az, aminek látszik. Ármány és csalárdság uralkodik mindenütt, nincs kiben megbízhat az ember. Minden csak színtiszta színjáték, aminek ha megkaparjuk a felszínét, rothadást találunk. Gyönyörű kertek, szebbnél-szebb ruhaköltemények, fenséges étkek sorakoznak fel a könyv lapjain, aminek gyönyörű férfiak és nők a részesei, mint egy szappanoperában. 

Egy kis történelmi háttérrel gazdagodtam a könyv legelső lapjain. A(z) hugenották üldözésének sokan estek áldozatul, XIV. Lajos király mondhatni megszállottan próbálta összetartani az országot. Szerinte csak egy mód lehet erre, ha közös a vallás, és az nem más, mint a katolikus.  Ebbe a korszakba illesztette bele az írónő a Clavell család viszontagságait. Vallásuk miatt üldözöttekké váltak, annak ellenére, hogy Clavell asszony fiatal korában maga Lajos király szerelmét élvezte. Rosszul gondolta, hogy ez megvédi családját az ártalmaktól. Egy nap beköszönt, amire már fel voltak készülve, és dragonyosok szállták meg a birtokukat. Két fiukat a nagybácsival egy közeli barlangba menekíttették, míg elhárul a baj, ugyanis a fiú gyermekeket elrabolták, és keresztény nevelésre kényszerítették. A dragonyosok csak nem akartak mozdulni, így Mrs. Clavell útnak indult, hogy egykori szerelmét meggyőzze, és családjáért könyörögjön.

Namármost kérem szépen. Olyan nincs, hogy csak hiszünk a fentiben, és tiszta hitünkért megjutalmaznak minket, és nem kell ezért csinálnunk semmit, csak néha elmondunk egy imát (félreértés ne essék, nem a vallásokba kötök bele, senki vallási hovatartozását nem akarom sérteni, csak a véleményemet mondom el.) Nyilván lehet a fentieket (most mindegy, hogy egy Istenről beszélünk, vagy az univerzum erőiről, vagy más vallások isteneiről) néha megkérni erre-arra, hogy feltétel nélkül teljesítsenek nekünk apró dolgokat. Ezt én is alkalmazom sikeresen, de ahhoz, hogy ez működjön, más helyzetekben komolyan megizzasztanak, és nehéz döntések elé kerülök, problémákat oldok meg, alkalmazkodok másokhoz. De olyan nincs, hogy egyszer megpróbáltam, nem sikerült, jajj, inkább elmenekülök, és jajgatok két évig, hogy jaj, vajon él-e a férjem, jaj, vajon hol lehet a kislányom? Ölbe tett kézzel várom a sültgalambot, és hiszem, hogy egyszer minden megoldódik. Mert nekem ez jött le ebből a könyvből. Nem kell küzdeni, nem kell csinálni egyáltalán semmit, mert ha jó hívő vagy, akkor úgyis minden rendben lesz. Na nem, ezzel én egyáltalán nem értek egyet. És mivel ez végig rányomta a pecsétjét az egész könyvre, így nem is szerettem. Hogy miért olvastam végig? Azért mert balfasz voltam. Mindig elfelejtettem kicserélni a könyvet a táskámban, mire hazaértem. Amikor meg az utazásra fordított időt akartam kitölteni, nem volt más, csak ez. 

Mrs. Clavell is szerencsétlen volt, hisztis, naiv asszony, akit egyáltalán nem tudtam a szívembe zárni. Az írásmód meg egyszerűen lehetetlen volt. Kb olyan volt a stílusa, mintha én írtam volna, tehát egy nagy nulla. Gyorsan túl is adtam a könyvön, és csak reménykedem, hogy az új gazdáját nem fogja ennyire idegesíteni, mint engem.

Golden Keyes Parsons: A Napkirály árnyékában. Könyvmolyképző Kiadó, 2009.