Én ezzel a könyvvel 10 évet fiatalodtam, miközben olvastam, és közben néha vertem a fejem a falba, hogy én ezt korábban miért nem olvastam? Tökéletesen biztos vagyok benne, hogy megborzongtatott volna akkoriban. Jobban, mint most. Erről egészen biztosan meg vagyok győződve. De mindegy is, mert jobb későn, mint soha. (Christina, ha jössz, hozol még egy részt nekem? :D)
Ki ne ismerné Anne Shirley történetét a Prince Edward szigetről, azon belül is Avonlea-ból, de még inkább a Zöldmanzárdos házból? Aki nem, az tegye fel a kezét, mert ez mindenki számára kötelező olvasmány. Namármost nem csak azért, ami megesett a mi Anne-ünkkel, hanem azért is, mert LMM valami tökéletesen csodálatos módon tudja megborzongtatni az emberi lelket a mondataival. Szavamra mondom, sokkal jobb volt úgy élvezni az amúgy is valami gyönyörűséges idei őszt (tényleg fájdalmasan gyönyörűen haldokoltak idén a fák), hogy közben mesés képekkel valaki le tudta írni. Mert én mondom nektek, amit kint láttam a természetben, azt LMM megfogalmazta a könyvében. Minden dicséretem az övé.
Ennek ellenére a történet nem feltétlenül tudott megfogni. Nem tudtam azonosulni a gyerekkori csínyekkel, rosszaságokkal. Ez nyilván a mostani időszakomnak is köszönhető, hogy kevésbé vagyok fogékony bármi iránt, mint egy szellemileg nyugodt periódusban. Amikor csöndre vágytam, és elvonultam a könyvvel, egy idő után azt vettem észre, hogy feszült vagyok, méghozzá amiatt, hogy Anne szövegelése úgy hatott, mintha ott ült volna mellettem, és hozzám intézte volna hosszadalmas monológjait, pedig én csöndre vágytam. Na ilyen hatást tud kiváltani a mi írónőnk.
Az ifjúságnak én könnyű szívvel ajánlanám, mert annyi tanulságot találtam benne, mint ami nem feltétlenül jellemző mostanában. Csak meg kell nézni Annet, milyen volt és mire volt képes, mi minden el tudott érni. Mi ez, ha nem remek példa az ifjúság előtt?
Sokmindent nem tudok írni a könyvről. Voltak pillanatok, amikor kicsit untam, máskor le sem bírtam tenni. Mégis úgy csuktam be a könyvet, hogy jöhet a következő része. Már csak azért is, mert a filmsorozatból cafatokat láttam csak, és kíváncsi vagyok, mi is lesz Anne sorsa, de arra is, hogyan alakul "barátságuk" Gilbert Blythe-tal.
Lucy Maud Montgomery: Anne otthonra talál. Könyvmolyképző Kiadó, 2008.
Én ezzel a könyvvel 10 évet fiatalodtam, miközben olvastam, és közben néha vertem a fejem a falba, hogy én ezt korábban miért nem olvastam? Tökéletesen biztos vagyok benne, hogy megborzongtatott volna akkoriban. Jobban, mint most. Erről egészen biztosan meg vagyok győződve. De mindegy is, mert jobb későn, mint soha. (Christina, ha jössz, hozol még egy részt nekem? :D)
Ki ne ismerné Anne Shirley történetét a Prince Edward szigetről, azon belül is Avonlea-ból, de még inkább a Zöldmanzárdos házból? Aki nem, az tegye fel a kezét, mert ez mindenki számára kötelező olvasmány. Namármost nem csak azért, ami megesett a mi Anne-ünkkel, hanem azért is, mert LMM valami tökéletesen csodálatos módon tudja megborzongtatni az emberi lelket a mondataival. Szavamra mondom, sokkal jobb volt úgy élvezni az amúgy is valami gyönyörűséges idei őszt (tényleg fájdalmasan gyönyörűen haldokoltak idén a fák), hogy közben mesés képekkel valaki le tudta írni. Mert én mondom nektek, amit kint láttam a természetben, azt LMM megfogalmazta a könyvében. Minden dicséretem az övé.
Ennek ellenére a történet nem feltétlenül tudott megfogni. Nem tudtam azonosulni a gyerekkori csínyekkel, rosszaságokkal. Ez nyilván a mostani időszakomnak is köszönhető, hogy kevésbé vagyok fogékony bármi iránt, mint egy szellemileg nyugodt periódusban. Amikor csöndre vágytam, és elvonultam a könyvvel, egy idő után azt vettem észre, hogy feszült vagyok, méghozzá amiatt, hogy Anne szövegelése úgy hatott, mintha ott ült volna mellettem, és hozzám intézte volna hosszadalmas monológjait, pedig én csöndre vágytam. Na ilyen hatást tud kiváltani a mi írónőnk.
Az ifjúságnak én könnyű szívvel ajánlanám, mert annyi tanulságot találtam benne, mint ami nem feltétlenül jellemző mostanában. Csak meg kell nézni Annet, milyen volt és mire volt képes, mi minden el tudott érni. Mi ez, ha nem remek példa az ifjúság előtt?
Sokmindent nem tudok írni a könyvről. Voltak pillanatok, amikor kicsit untam, máskor le sem bírtam tenni. Mégis úgy csuktam be a könyvet, hogy jöhet a következő része. Már csak azért is, mert a filmsorozatból cafatokat láttam csak, és kíváncsi vagyok, mi is lesz Anne sorsa, de arra is, hogyan alakul "barátságuk" Gilbert Blythe-tal.
Lucy Maud Montgomery: Anne otthonra talál. Könyvmolyképző Kiadó, 2008.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése