Nosztalgia

Tegnap úgy esett, hogy a fővárosban jártam, és a hazafuvarig még volt kerek három órám, így úgy döntöttem, hogy belefér egy túra a Vámház körúton. Na milyen túra? Naná, hogy egy antikváriumos túra. Úgy csináltam, hogy a Kálvin felől haladtam az Astoria irányába egy helyzetkép kialakítására, meg amúgy is gondoltam, jobb lesz a Könyvudvarban kezdeni. Ezeket gondoltam, míg haladtam az Astoria irányába: 

- az Ulpiusnak saját könyvesboltja van??? 

- nem találom a kedvenc antikváriumomat (Régi Antikvárium), csak nem bezárt? (visszafelé láttam, hogy felújítják, és a mellette levő üzletbe költöztek átmenetileg. be tudtam volna vásárolni ott is ezt-azt, annyira jóó könyveik vannak...)

- jé, ez új, ez eddig nem volt (antikva.hu antikváriuma)

- ez is új, ez sem volt itt eddig (nem emlékszem a nevére)

(Nem ide tartozik, de bezárt a Helikon könyvesboltja is a Váci úton az Arany János utcai megállónál...)

És akkor odaértem a Könyvudvarba. Ott nem változott semmi, csak több lett a könyv, és szemfülesebbek az eladók. A bal hátsó szobában éppen az ablakon át vett át valakitől valamilyen folyóiratokat az egyik alkalmazott/tulaj, és nem volt elégedett az áruval. Én viszont elégedett voltam, hiszen üres kézzel távoztam. Semmit sem találtam, kivéve a Boszorkánykonyhát, amin komolyan elgondolkodtam, de aztán otthagytam. Nagyon szép a könyv, gyönyörű beltartalommal, első ránézésre használhatatlan receptekkel (cáfoljatok meg, ha nem így van). Ennek ellenére lesz majd egy belőle a konyhámban a receptkönyves polcomon, csak mert jól mutat. :)

Na szóval megúszva a költekezést, elindultam visszafelé a Kálvin irányába. A Központi Antikváriumot kapásból kihagytam, mert nekem túl személytelen, nem szeretem. De onnantól kezdve az összesbe bementem, és az összeset végignyálaztam. Mindenhol tudtam volna mit vásárolni, de erős voltam, és megállapodtam magammal abban, hogy mit vennék meg és mennyiért, és ez alapján keresgéltem. Például tudtam volna Méhes György könyvet venni, az mindenhol volt, de nem feltétlenül van rá szükségem. Aztán megtaláltam egy régi "kedvenc" könyvemet, a Visszatérés a Szovjetúnióból könyvet André Gide-től, csak ne került volna 1200 forintba az a vékonyka kötetecske. Tehát maradt. Aztán láttam Szabó Magdát, de sokalltam az árukat, kerestem L.M. Montgomeryt, de nem találtam. Aztán néztem Titok könyvet, de azokat is sokalltam, meg mindenhol kerestem a Kísértetházat, de az egész Vámház körúton lukra futottam, sehol nem volt. Az Európa antikban 500 forintért dobáltak egy egész falnyi könyvet, így szerintem ott időztem a legtöbbet. Itt vásároltam az első áldozatomat, Walter Scott Kenilworth-ét. 

Ami az egész körútban tetszett, az az volt, hogy minden antikvárium nyüzsgött az emberektől, mindenki keresett, válogatott, beleolvasott, hasonlított, számolt, pakolt, és ami a legfontosabb, hogy vásárolt is. Baromira tetszett, hogy nem csak az ezeréves könyvek vannak a polcokon, hanem szinte teljesen új állapotban levő, alig pár éves kiadások is (a Feleségversenyt is el akartam hozni), amik ára kapásból meghaladta az elkölteni vágyott limitemet, de belegondolva baromi nagy kincsekre lehet bukkani. Nincs postaköltség, azonnal látod az állapotát, és akár 30-40%-kal olcsóbb, mint újonnan... kár, hogy nálunk nincs antikvárium, és ezt csak Pesten lehet kihasználni (ez az egyik dolog, ami hiányzik Pestből). Egyszer akkor is nyitok egyet antikváriumot itthon. Már a tervezett hely is megvan hozzá. ;) Nagyon élveztem a kutakodást, felderítést, tetszett, hogy az eladók békén hagytak, tudták, hogy én itt most nosztalgiázom, és meglátom és megszeretem alapon fogok vásárolni. Hiába voltam egyedül, a sok könyv mellett nem voltam magányos. 

Na de ami a lényeg, hogy két óra után visszaindultam az Arany János utcához, ahol a Nyugat Antikváriumba még muszáj volt bemennem. Itt valamiért mindig megtalálom azt, ami kell nekem. Úgy mentem be, hogy lesz Kísértetház, és lesz olcsón Szabó Magdám. Be is jött, lett Kísértetházam, és lett 1500-ért Az ajtóm, új kiadásban, tökéletes állapotban. Meg ha már ott árválkodott 300-ért a Ballagó idő Fekete Istvántól, azt is megvettem. És majdnem nem bírtam ellenállni Spiró György Tavaszi tárlatának 1800-ért, de megálljt parancsoltam. Majd legközelebb. 

És így nem lett nekem táskám, pedig alapvetően erre akartam volna használni az időmet...

U.i.: Pöfivonat, legközelebb te is jössz!!! :)