Tudjátok, van az úgy, hogy megjelenik egy könyv, és első ránézésre van benne valami. De aztán lebeszélitek magatokat róla, mert azt hiszitek, nem lesz olyan jó. De lépten-nyomon szembe találkoztok vele az utcán, a neten, vagy a Zenka blogjában, és csak nem bírtok magatokkal, és megszerzitek. Először csak kívülről barátkoztok vele. Nagyobb, mint gondoltátok (nem is fért bele a könyvtartómba), és vastag is, és fekete a széle, ráadásul egy piros könyvjelző kandikál kifelé. A borító persze gyönyörű, és emlékezetes (a könyvhétre vittem magammal kölcsönbe a könyvet, és amíg nálam volt a kezembe, egy kiscsaj felsikoltott, amikor meglátta... - csak hogy mennyire felismerhető a könyv messziről). Meggusztálva külső adottságait, először ütöd fel a könyv fedelét, szépen, lassan, mert egy új könyv csak egyszer nyikorog, és azt elmulasztani vétek. A könyv eljátszotta rövid nyitányát, és nincs más hátra, mint elkezdeni olvasni.
Képzelj el egy olyan világot, amit elképzelni sem tudsz. Mindez egy cirkusz, ahol minden fekete-fehér, és ahol tapintani lehet a varázslatot. Csak mi tudjuk, hogy valódi varázslatról van szó, mert mi bennfentesek lehetünk, és beavatnak minket. Együtt kuncoghatunk az előadókon, hogy már megint milyen jól megtévesztették a látogatókat, akikkel azt kell elhitetni, hogy amit látnak, az csak szemfényvesztés, és nem maga a valóság. Ebben Celia és Marco siet a segítségünkre. Két gyerek, akik annyit tudnak, hogy varázslat útján kell egymással párbajozniuk, de nem ismerik egymást, nem ismerik a helyszínt. Persze idővel rátalálnak a másikra, az is kiderül, hogy a helyszín nem más, mint maga a cirkusz. És sajnos arra is rá kell jönniük, hogy a párbajnak egy kimenetele lehet, az, hogy egyikük meghal. A fiatalok persze szerelembe esnek, és egymásnak örömet okozva állják a párbaj pillanatait, közben azon mesterkednek, hogyan is úszhatnák meg azt a bizonyos végkifejletet.
Imádok elvarázsolva lenni, és ezt Erin nagyon könnyen elhitette velem. Tudtam, hogy el vagyok varázsolva, de mégis néha úgy éreztem magam, mint egy átlagos néző, aki csak szemfényvesztésnek hisz mindent. Minden egyes cirkuszi sátor magában hordozott valami csodát, valami újat, amit a gyönyörű írásmóddal egyszerűen el tudtam képzelni. Az egészben volt egyfajta titokzatosság, amivel - és most lehet, hogy nem értetek egyet, meg nem is akarok párhuzamot vonni, mert semmi köze nincs a kettőnek egymáshoz - szóval amivel Murakaminál találkoztam. Az az érzés, amikor rengeteg bennünk a miért, és a kétely, és néha szerintem az íróban is, de mégis olyan magabiztosan fogja a kezünket, hogy tudjuk, ez így igaz, ahogyan van, és határozottan kövessem őt, mert úgyis elérünk a végére, annak ellenére is, hogy részletekbe menően ismernénk minden ok-okozatot. Murakaminál persze ez néha még kérdéses, és az Éjszakai cirkusz esetében is maradtak bennem kivitelezési kérdések. Mert itt nem a miért és a hogyan a lényeg, hanem az, hogy olvassuk, és higgyük el úgy, ahogy az le van írva. Ezt persze lehetne kidolgozatlanságnak is mondani, de nem ebben az esetben, higgyétek el. :)
A szereplők között kibontakozó szerelem is annyira finom. Nincs túlcsicsázva, nincs túlbonyolítva, nem rí az egyik oldalakon keresztül a másikért, meg a másik sem az egyikért. És ki ne akarná, hogy felforrósodjon a levegő és ezüstös szikrák szálljanak a levegőben, amikor a párja megérinti.
A történet felépítése is varázslatos. Figyelnünk kell az időpontokra, mert változnak az idősíkok, néha itt, néha ott vagyunk ugyanazokkal a szereplőkkel. Két fő szálat lehet megkülönböztetni, és a két szál folyamatosan közelít egymáshoz, míg a végére egymásba nem forrnak, és egymás mellett haladnak tovább.
Szóval a cirkusz él, és élni fog. Mindegy ki tartja életben, mindegy kik játszanak benne, önállóan tud szereplővé válni. Ahogy Zenka mondta, és erre csak akkor jöttem rá, amikor olvastam, hogy itt a főszereplő egyedülálló, és nem megszokott, és nem személy, de mégis élőlény. Nem más, mint ... A cirkusz. Ezzel a "húzással" egy roppant egyedi könyvet volt szerencsém olvasni, és én nagyon szeretem az egyedi olvasmányokat. :)
Erin Morgentstern: Éjszakai cirkusz. Libri Könyvkiadó, 2012.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése